Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— Perjogi szabályok — 199 szerelmi viszonyra, vagy nemi érintkezésre alapitható a bontási kérelem (C. III. 2728/1941.). Annak azonban nincsen akadálya, hogy a férj a bontóper keretében a Pp. XII. címében szabályozott módon érvényesítse a gyermek törvényességének megtámadására vonatkozó jogát (XIII. 966.). De enélkül azt a kérdést sem lehet a bontóperben elbírálni, hogy kizártnak kell-e tekinteni, hogy a gyermek a férj nemzéséből származhatott (XIII. 1024.). Az a vélelem, hogy a házasság tartama alatt született, illetve fogantatott gyermek az ellenkező bebizonyításáig a férjtől származottnak tekintendő, irányadó a házasság tartama alatt bekövetkezet élvetélés esetében is. Ilyen esetben mindössze a férj jogi helyzete módosul, mert elvetélés esetén nincs mód a Pp. XII. címében szabályozott perre. A férj tehát a vélelemmel szemben a bontóperben igazolhatja, hogy az elvetélt méhmagzat nem tőle származott (XV. 917.). Egyébként az elvetélés, amely fogalmilag nem azonosítható a magzatelhajtással, sem nem cselekmény, sem nem mulasztás, hanem egyszerűen élettani folyamat, bontóokul még abban az esetben sem szolgálhatna, ha a fogamzás nem a férjtől, hanem idegen férfitől ered, ilyen esetben is a szándékos cselekmény, — a házastársi kötelességsértés csak az idegen férfivel történt nemi érintkezés lehet, amit azonban a férjnek külön bizonyítania kell (C. III. 232/1941.). Maga az elvetélés e tekintetben sem részbizonyítéknak, sem valószínűsítő adatnak nem minősíthető (C. III. 232/1941.). A Pp. 666. § értelmében a Pp. 186. §-ának az elállásra vonatkozó rendelkezései nem találnak alkalmazást. Ha tehát a felperes hűtlen elhagyásos bontókeresetétől elállott, ez azt jelenti, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a közös lakásból történt eltávozásra jogos oka volt, amiből következik, hogy az újabban megindított perben a felperes nem hozhatja fel sikeresen az alperes terhére sem az életközösség megszakadását, sem pedig azt, hogy az alperes a jogos ok nélkül kieszközölt bírói felhívásnak nem tett eleget (C. III. 2769/1939.). Ilyen esetben sincs ugyan elzárva attól, hogy ezek ellenére a különélését bontóokul felhozhassa, de csak akkor, ha az alperes különélése az elállást követő időben jogosulatlanná vált (C. III. 2769/1939.). A Pp. eljárási szempontból azt a szabályt állítja fel, hogy ha a per érdeme végeldöntésre alkalmas, a bíróság végítéletet hoz. Az anyagi jog dönti el, hogy a per érdeme mily tényállás mellett alkalmas a végeldöntésre (C. III. 3134/1939.).