Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

180 A házasság felbontása — dése alapján fellépő házasfélre, hanem a bontást kérőre nézve kell megállapítani. Az előbbi féllel szemben tehát a feldúltság kérdését nem kell vizsgálni (XIV. 626.). A Kúria gyakorlata szerint éppen a vétkességi kérelemnek kifogásos jellegénél fogva ezt a felülvizsgálati kérelemben is elő lehet terjeszteni, de csak a Pp. 534. § és a Te. 40. §-ának a korlátai között, tehát csak annyiban, amennyiben a vonatkozó tényállás már meg van állapítva, vagy pedig azt a Te. 40. §-a értelmében a Kúria megállapíthatja (XVI. 383., C. III. 3379/1941.). A bíróság hivatalból viszontvétkességet nem állapíthat meg, mert az mint a fél által érvényesítendő kifogás, csak abban az esetben vehető figyelembe, ha a fél azt védelmül felhozta (C. III. 3379/1941.). 8. Ágytól és asztaltól különélés A Ht. 99. § értelmében ugyan, a Ht. 80. §-ának az esetében, a bíróság a házasfelek különélését rendszerint elrendelni köteles, mégis az állandóan követett bírói gyakorlat értelmében, a különélésnek az elrendelését mellőzni lehet, ha a kereset teljesen alaptalannak jelentkezik (XIV. 258.). A Ht. 98. §-a értelmében bármelyik fél kérelmére történő ágytól és asztaltól való különélés elrendelése a per egész tartamára szól. Ettől különbözik a Fit. 99. §-a alapján történő ágytól és asztaltól való különélés elrendelése, amely csak az ezen törvényhelyben megjelölt bontóokok esetén hivatalból kerül alkalmazásba. Az ntóbbi törvényhely utolsó bekezdésében előírt különélési időtartam, a Ht. 98. §-a esetére nem vonatkoztatható, ami kitetszik a Ht. 100. §-ának rendelkezéséből és az ott meghatározott jogvesztésből. Az eljárási szabályok sem ugyanazonosak, mert a Ht. 98. §-a alapján történő különélés elrendelésére a Pp. 674. §-a; a Ht. 99. §-a esetén történő eljárásra pedig a Pp. 665. §-ának a rendelkezései az irányadók. A Ht. 98. §-a alapján elrendelt különélés tehát a per jogerős befejezéséig terjedő időre rendelendő el s jogszabálysértő a különélés tartamát hat hónapban megállapítani (XVI. 512.). A Pp. 665. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a bíróság, ha az 1894:XXXI. tc. 99. §-ának eseteiben a házasfeleknek az ágytól és asztaltól való különélését elrendeli, végzéssel határoz, amelyben a különélés idejét, a végzés kihirdetésétől számítva, az utolsó napnak naptárszerű megjelölésével kell meghatározni. Ebből a rendelkezésből pedig önként következik, hogy a különélés határideje a bontást kérő féllel szemben a végzés kihirdetésétől és nem az esetleg távollévő alperes részére való