Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— Megbocsátás — 169 Az a körülmény, hogy a megállapított bontóok nagyon súlyos (pl. vérbajjal történt megfertőzés), nincsen befolyással a Ht. 82. § alkalmazására C. III. 338/1942.). A Ht. 77. § alapján a Pp. 648. § értelmében előterjesztett kérvény megbocsátást, sőt a további bontóokokról való lemondást jelent. Ez a jogszabály akkor is alkalmazandó, ha a visszahívás után a Ht. 80. § alapján indítják meg a pert (C. III. 4312/1940.). A visszahívás iránti kérvényben rejlő lemondás és megbocsátás azonban csak ama sérelmes magatartásra vonatkozik, amelyet a másik házastárs a felhívás kibocsátását szorgalmazó kérvény beadásáig tanúsított, mert a megbocsátás és lemondás természetszerűen nem terjedhet ki az ezt követően elkövetett cselekményekre, így arra, hogy alperes a hitvesi hűséget sértő magatartását tovább folytatta (XVI. 67.). A korábbi bontókeresettől fenntartás nélkül történt elállás is azoknak a vétkes cselekményeknek a megbocsátását jelenti, amelyek az elállást megelőző időben merültek fel (XV. 760.). A bontóper keretében a Pp. 654. §-a szerint nyilvánított kibékülési szándéknak, vagy a bíróságon kívül magánúton történt visszahívásnak feltétlen megbocsátási jelentősége nincs. Az ily irányú nyilatkozat jogi hatályát a bíróság az adott körülményekhez szabva dönti el, tehát viszonylagos joghatásként bírálja el a Ht. 82. §-ban szabályozott megbocsátás létrejötte tekintetében is (C. III. 4212/1940.). Ha azonban a házastársak megegyeztek abban, hogy a férj különlakásról gondoskodik, a feleség ebbe a különlakásba viszszatér hozzá, ez magában foglalja a megbocsátás kinyilvánítását (C. III. 5392/1941.). A Ht. 82. § értelmében kifejlődött állandó bírói gyakorlat értelmében rendszerint megbocsátást jelent a házastársak nemi érintkezése (0. III. 5342/1941.), olyan bírói gyakorlat azonban nincsen, amely azt mondaná ki, hogy nemi érintkezés megtörténte nélkül megbocsátás nem létesül (C. III. 5392/1941.). Az életközösségnek a vétkes cselekmény tudatában való továbbfolytatása is határozottan kifejezésre juttatja ugyan a megbocsátást, a megbántott házastársnak azt a magatartását azonban, amely szerint az őt ért sérelem után nem azonnal távozott el, hanem időlegesen még a közös lakásban maradt, nem lehet feltétlenül az életközösség folytatásának minősíteni. A sértett fél nincs mindig abban a helyzetben, hogy azonnal távozhassák a közös lakásból, éppen ezért ily esetekben a fennforgó körülményekből kell megítélni, vájjon a lakásbanmaradás az őszinte kiengesztelést, a házastársak közötti lelki összhang