Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

170 — A házasság felbontása — helyreállítását, tehát a házassági életközösségnek szoros értelemben vett folytatását jelenti-e, avagy csak a kényszerű szükségszerűséget (XIV. 1023., C. III. 5608/1939.). Az együttlakásnak a bontóok felmerülte utáni kényszerű ideiglenes továbbfolytatása tehát nem jelenthet megbocsátást. A mások előtt hűtlenséggel meggyanúsított feleségnek azt a magatartását, hogy a lakás kiadására okvetlenül szükséges egy hétig még a közös lakásban maradt, nem tekintette megbocsátásnak a Kúria (XVI. 28.). Nem tekintette megbocsátásnak az együttélés egy heti folytatását sem, amikor annak az volt az indoka, hogy a feleség nem akart az ünnep hetén költözni, ez alatt az idő alatt azonban a férjéhez nem szólt és nemileg sem érintkezett vele (XV. 306.). Az együttlakás még nem jelenti az életközösség folytatását sem, ha tehát a házastárs ágytól és asztaltól elkülöníti magát, az állandó együttlakás sem jelenti a bontóok megbocsátását (XIV. 64.). Nem tekintette az együttlakást megbocsátásnak a Kúria annak dacára sem, hogy a házastársak egymás mellé helyezett ágyban háltak, de nemi életet nem éltek, együtt nem étkeztek (XIV. 64.). Adott esetben megbocsátást állapított meg a Kúria abból a tényből, hogy a házastársak megcsókolták egymást (XIV. 170.), más esetben, amikor az ingóságaiért visszatérő feleség összeölelkezett és összecsókolózott házastársával, de azután ingóságait ennek ellenére nyomban elvitte és a közös lakást véglegesen elhagyta, nem tekintette a Kúria a feleség magatartását megbocsátásnak, mert arra a meggyőződésre jutott, hogy a feleség pillanatnyi meghatódása nem oszlatta el a hitvestársi érzület elhidegülésére vezető komoly és jogos elkeseredést, amelyet benne a férjének rövid idővel ezelőtt tanúsított kíméletlenül durva bántalmazása keltett (XIV. 878.). A házasfelek a bontóper folyamatban léte alatt is kötelesek egymást megbecsülni. Az a tény tehát, hogy a megbecsülés a házastársak magatartásában külsőleg is megnyilvánul, nem minősíthető megbocsátásnak, különösen akkor nem, amikor házasságukból gyermek is származott. E magaviseletükkel ugyanis a gyermekben a szülők iránti köteles szeretetet és tiszteletet ápolják és fejlesztik. Nem tekintette tehát megbocsátásnak a Kúria, hogy a házastársak közös gyermekükkel együtt mentek cirkuszba, kirándulásra és egymást csókkal üdvözölték (C. III. 1204/1941.). A XIV. 129. sz. alatt közölt határozat szerint a folyamatos sértő magatartásnak is az a része, amely az életközösség meg-