Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

156 — A házasság felbontása — Közszerzeményi, vagy bármely más vagyonjogi igény támasztása nem házastársi kötelességsértés (C. III. 783/1939.). Az egyik házastárs nevére telekkönyvezett közszerzeményi vagyonnak a bekebelezett tulajdonjogból származó rendelkezési jogánál fogva eme házastárs által történt eladása abban az esetben súlyos házastársi kötelességsértés, ha az eladás a másik házastárs közszerzeményi igényének kijátszására történt. (C. III. 3392/1940.). A közös lakás elhagyásakor a házastársnak joga van a szükséges ingóságokat magával vinni. Ezeknek az ingóságoknak az elvitele tehát csak akkor házastársi kötelességsértés, ha azzal a másik házastársnak jelentékeny kárt okozott, vagy azt anyagi romlásba döntötte (C. III. 783/1939.). A berendezési és háztartási ingóságoknak, valamint élelmiszereknek a jog által megengedett mértéket meghaladó mennyiségben történt elvitele is csak akkor súlyos házastársi kötelességsértés, ha az a házastárs kifosztására mutató módon, az ö megkárosítására irányuló szándékkal hajtatott végre. Ha tehát a két kiskorú gyermekével távozó és minden anyagi támogatás nélkül álló feleség ilyen tárgyak elvitelénél túl is lépte a megengedett mértéket, ezt nem tekintette a Kúria súlyos házastársi kötelességsértésnek (XV. 32.). Az utólagos házassággal törvényesített gyermek után a törvényesítés előtti időre megítélt tartásdíj fejében, a házassági életközösség megszakítását követő harmadik hónapban foganatosított kielégítési végrehajtást zaklatásnak és károkozásnak minősítette a Kúria, amikor a végrehajtást kérő házastárs nem tudta igazolni, hogy e lépések megtételéhez fontos anyagi vagy erkölcsi érdeke fűződött (XIV. 1044.). A hozomány biztosításának elmulasztását az arra képes férj által olyannak tekintette a Kúria, mint ami tudatosan veszélyeztette a feleség anyagi érdekeit s ami arra mutat, hogy a férjnek semmi érzelmi, közössége nincsen a feleségével, sőt a közös vagyoni érdek kötelező megóvása helyett, neki tudatosan érzékeny vagyoni kárt kívánt okozni, amely cselekménye tehát súlyos házastársi kötelességsértés (C. III. 3063/1939.). Bontóoknak minősítette a Kúria a férjnek azt a magatartását is, hogy a férjnek és családjának a cégük tartozásai rendezésére rendelkezésére bocsátott biztosítani ígért hozomány biztosítását a család elmulasztotta s ebben a kérdésben a férj is a felesége ellen foglalt állást. Ha nem is találta a Kúria alkalmasnak ezt a magatartását annak megállapítására, hogy a férj megfosztotta vagyonától feleségét, mégis megállapította a károsításra irányuló szándékot, mely azt eredményezte, hogy a feleség most már csak késedelmesen, fáradságos és költséget okozó módon jut-