Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— NőUvrtás elmulasztása — 157 hat pénzéhez. Nem vette figyelembe a Kúria, hogy a büntetőbíróság adott esetben felmentő ítéletet hozott a férjjel szemben, mert nem tartotta megállapíthatónak, hogy kifosztotta a feleségét (XV. 427.). A joggyakorlat szerint a házastársak a közös kezelésük alatt lévő ingó vagyonra nézve egymással szemben lopást nem követhetnek el: ez a jogszabály azonban nem zárja ki, hogy a házastársak az egymás vagyoni érdekeinek védelmére és támogatására vonatkozó házastársi kötelességüket vétkes magatartásukkal megsérthessék (C. III. 6058/1939.). 1) Nőtartás elmulasztása Az anyagi jog értelmében a feleség eltartásáról a férj köteles gondoskodni és pedig társadalmi állásához, vagyonához és jövedelméhez mérten (C. III. 1665/1939.). Ez a kötelezettség általában a közös háztartás keretében természetben nyújtott tartásra vonatkozik. Házon kívüli tartást a feleség csak kivételesen akkor igényelhet, ha a különélésben nem vétkes (XVI. 493.). A fenti szabály nem zárja ki azt, hogy a házasság terheinek könnyítéséhez, vagy akár teljes fedezéséhez más harmadik személy is — pl. a feleség anyja — hozzájáruljon és erre kötelezettséget vállaljon s hogy ez a kötelem figyelembe vétessék abban a kérdésben, elmulasztotta-e a férj tartási kötelességét (C. III. 1665/1939.). A munkaképes férj állandó alkalmazás nélkül is köteles családja fenntartásáról gondoskodni. Hogy azonban ennek a gondoskodásnak elmulasztása bontóokként legyen megállapítható, a bontóokot érvényesítő házastársat annak bizonyítása terheli, hogy férjének alkalma volt állandó foglalkozást szerezni, vagy alkalmi munkákból megfelelő jövedelemhez jutni s hogy a férj szándékosan munkakerülés okából nem vállalta a kínálkozó munkát (C. III. 758/1940.). A házassági bontóok szempontjából a nőtartás nem fizetése a Ht. 80. §-ában foglalt jogszabály tartalmából folyólag a szándékosságon fordul meg (C. III. 1551/1939.). A tartás elmulasztása szándékos házastársi kötelességsértés megállapítására csak akkor alkalmas egyrészt, ha a feleség a tartásra rászorult és annak teljesítésére a férjet felszólította, másrészt ha a férjnek módjában volt a tartás teljesítése, de ennek dacára elmulasztotta azt (XIV. 853., XVI. 493.). Súlyosnak pedig oly esetben minősül a házastársi kötelesség-