Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

150 — A liázasság felbontása — A bírói gyakorlat alapján kialakult jogszabály tehát, hogy a perben előterjesztett tényállítások is bontóokul szolgálhatnak, ha azok a másik házastárs személyét és tisztességét súlyosan sértik és az ügy vitatása és elbírálása szempontjából teljesen szükségtelenek lévén, azok előterjesztésében minden kételyt kizáróan csak a rosszhiszeműség és ártási szándék ismerhető fel (XVL 602., C. III. 4841/1941.). Nem állapított meg ilyen rosszhiszeműséget a Kúria akkor* amikor a feleség azzal vádolta meg a bontóperben férjét, hogy a mostohaanyjával meg nem engedett kapcsolatot tart fenn, de amikor erre a vádra az adott alapot, hogy a férj túlságosan vonzódott mostohaanyjához, úgy hogy még a nászéjszakán is felkelt s a mostohaanyja mellé feküdt, ami még egy esetben megismétlődött (XVI. 602.). Az, hogy egyes a perben állított körülmények nem nyernek a perben bizonyítást, egymagában véve nem szolgálhat alapul a tényeket felhozó fél rosszhiszeműségének megállapítására C III. 4841/1941.). Abban a kérdésben, hogy szükségtelen volt-e a sértő tényállítás felhozása, nem az a szempont lényeges, hogy vájjon a hatóság tulajdonított-e annak a tényállításnak jelentőséget, hanem az a fontos, hogy maga a fél a kellő jóhiszeműség mellett szükségesnek tarthatta-e annak előterjesztését (XIV. 997., XV. 70.). Az sem döntő, vájjon az állított tények a valóságnak megfeleltek-e, hanem az a fontos, hogy forognak-e fenn olyan ténybeli adatok, amelyek alapján a fél a tényállításokat jóhiszeműen megtehette (XIV. 46., 257., XV. 325.). A fenti elveknek megfelelően nem tekintette bontóoknak a Kúria, hogy a férj a bontóperben bontóokként érvényesítette s nem tudta bizonyítani, miszerint felesége a házasság alatt szerelmi viszonyt folytatott leánykori udvarlójával és ettől nemi betegséget szerzett (XV. 325.). Nem tekintette bontóoknak a Kúria, midőn a férj serdültkorú leánygyermeke elhelyezésének kérdésében az anya erkölcsi élete ellen terjesztett elő tényállításokat, hogy igazolja, miszerint a gyermek erkölcsi fejlődése érdekében nem kívánatos, hogy őt az anya gondozásába adják. Mellékesnek tekintette a Kúria, hogy a gyámhatóság a férj kérését nem abból az okból teljesítette, mert az anyai környezetet hátrányosnak találta, hanem csak azt tartotta szem előtt a Kúria, hogy a férj ezeket a tényállításokat nem teljesen alaptalanul és nem ártási szándékkal hozta fel, hanem azért, hogy leánygyermeke továbbra is nála maradhasson (C. III. 2519/1941.).