Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

144 — A házasság felbontása — képpen beálló állapotot, a különélést, önmagával szemben jog­sérelemként nem panaszolhatja és ezért a Ht. 80. §-ának a) pontja keretében sikeresen bontóokul sem érvényesítheti (XV. 960., 981., XVI. 363., 470., C. III. 1236/1941., 0. III. 2632/1941., C. III. 5565/1941.). Ugyanez a helyzet, ha az elhagyott házastárs terhére eső magatartás utóbb idézett elő ilyen jogi helyzetet, mert ilyen esetben is csak az elhagyott félnek a különélésben való vétkessé­gének megfordulását maga után vonó vétkes magatartása szol­gálhat bontóokul (XV. 981.). Amiként a most kifejtett álláspont szempontjából nincsen jogi jelentősége annak a körülménynek, hogy az elhagyó félnek valamely, az elhagyott házasfél terhére eső okból — az elha­gyásra jogos oka volt — éppen úgy jelentőségnélküli az a körül­mény is, mely az eredetileg jogos ok nélkül elhagyó házasfélnek vétkes különélését utóbb vétlenné teszi. Az elhagyó fél külön­élése ugyanis utóbbi esetben is változatlanul megmarad az elha­gyás következményének és mint ilyen, a fentebb kifejtett okok­ból nem alkalmas bontótény megállapítására. Erre a megállapí­tásra a szóbanforgó esetben is, csupán az alperes terhére a külön­élés alatt elkövetett és a kötelességsértést megvalósító cselekmé­nyek vagy mulasztások nyújtanak alapot, tekintet nélkül arra, hogy ezek a felperes különélését jogossá teszik vagy sem. (XVI. 363.). A Ht. 80. § a) pontja keretében a különélés az elhagyó fél részéről bontóokul akkor érvényesíthető, ha az elhagyó fél olyan tényeket bizonyít, amelyekből arra lehet következtetni, hogy az ő eltávozásával bekövetkezett különélés az elhagyott házas­társ részéről a különélés alatt tanúsított magatartás folytán jogtalanná vált. A Kúriának állandó gyakorlata szerint a külön­élést előidéző tényen kívül az életközösség megszakadását elő­idéző házasfél különélését csak az a tény teszi jogtalanná, hogy az elhagyó fél, a körülményeknek megfelelő módon a házastár­sat az életközösség helyreállítására felhívja s ez a házastárs ennek a felhívásnak jogosulatlanul nem tesz eleget (C. III. 1236/1941.). A 406. sz. elvi határozatban megszabott kiengeszte­lődési kötelezettség ugyanis nemcsak a Ht. 77. §-ában írt bontó­ok esetén nyerhet alkalmazást, hanem akkor is, ha a különélést a Ht. 80. § alapján érvényesítik (C. III. 1542/1941.). A C. III. 2417/1941. számú kúriai ítélet szerint az esetben, ha az alperes az őhozzá megfelelő módon intézett békítő és őszinte felhívásra az életközösséget nem állítja helyre és tovább is külön él, a felperes a Ht. 80. §-ának a) pontja keretében

Next

/
Thumbnails
Contents