Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— Az életközösség és elhagyébs fogalma — 117 visszaállítása iránti hirdetmény útjáni bírói felhívásnak igazolatlanul eleget nem tesz (XV. 466.). A Pp. 649. §-ában szabályozott felhívás kibocsátásának és hatályának tehát első feltétele az, hogy az alperes tartózkodási helye legalább egy év óta ismeretlen legyen. A községi bizonyítványt, amely szerint az Amerikában élő férj közelebbi tartózkodási helye évek óta ismeretlen, nem találta a Kúria megfelelő bizonyítéknak, abban az esetben, amikor a férj utolsó ismert amerikai tartózkodási helyére küldött ajánlott levél azzal a postai jelzéssel jött vissza, hogy „a címzett nem kereste", mert ebből a Kúria arra következtetett, hogy a címzett a kérdéses helyen nem volt ismeretlen (XV. 466.). b) Az életközösség és elhagyás fogalma A házas együttélés megkezdésének tekintette a Kúria a házasságot el nem háló felek között azt a magatartást, hogy a szokásos menyegzői lakomán résztvettek, onnan elvonultak abba a lakásba, ahol a házas együttélést megkezdeni és folytatni akarták és ott együtt tartózkodtak éjfélig, amikor az egyik házasfél a házasság elhálása nélkül véglegesen eltávozott (C. III. 2164/1941.). A házastársi viszony legbensőségesebb megnyilvánulása az ágy közössége, ebből folyóan kétely esetében közös lakásnak nem azt a helyet kell tekinteni, ahol a felek napközben együtt megfordultak, illetve étkeztek, hanem ahol a házasfelek közös hálószobája volt (XV. 8.). A házassági együttélés nem egyedül a nemi érintkezésből áll. A Ht. a különélést az ágytól és asztaltól való különélésben jelölte meg (XIV. 4.). A házastársi együttélésnek nem is elengedhetetlen előfeltétele, nem minden esetben nélkülözhetetlen eleme a nemi érintkezés (XVI. 297., C. III. 118/1942.). Adott körülmények között a háziasszonyi teendőket megszakítás nélkül továbbra is ellátó feleségnek a közös hálószobából eltávozását nem tekintette részéről a Kúria az életközösség megszakításának (C. III. 118/1942.). Házas együttélésnek minősítette a Kúria az együttélésnek azt a módját is, amikor a házastársak mindegyike a saját szüleinél maradt az esküvő után s ott látogatták meg egymást, mert a Kúria megállapítása szerint a házaséletnek — egyéb követelmények fennforgása esetén — nem elengedhetetlen feltétele az egy szobában való, egyazon házban lakás (C. III. 5375/1940.). Fennállónak tekintette a Kúria az életközösséget akkor is, amikor az egyik házastárs vérbaja miatt a házastársak