Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

118 — A házasság felbontása — a nemi érintkezést már évek óta beszüntették, a feleség azonban a közös hálószobából történt eltávozása után is megszakítás nélkül ellátta továbbra is a háziasszonyi teendőket (C. III. 118— 1942), és fennállónak tekintette a Kúria az életközösséget az egy lakásban élő házastársak között a nemi érintkezés megszakítása dacára, amikor a férj a közös háztartás kiadásait, ha szűkösebben is, de fedezte, feleségének főztjét, ha külön is, de elfogyasztotta, s a házastársak továbbra is közös szobában aludtak (XVI. 297.). A házasságból folyó kölcsönös kötelességek egyike az együttlakás, mert mindkét házasfél csak így teljesítheti kötelességét (XIV. 376.). Bár az együttlakás a házassági életközösségnek rendszerint külső megnyilvánulása, ennek dacára nem feltétlenül jelenti annak fennállását (XV. 589.). A Ht. 98. §-ának rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy a viszálykodó és egymással már perben is álló házasfelek között ugyanabban a lakásban is az ágytól és asztaltól való különélés fennállhat (XIV. 64.). A Ht. 77. §-ának a) pontjában használt jogos ok nélkül elhagyás kifejezése alatt nemcsak a szoros értelemben vett „elhagyást", hanem általában véve az életközösségnek jogtalan megszakítását kell érteni (XIV. 817.). Elhagyás alatt tehát ezek szerint nem a közös lakásból való távozást, hanem az életközösségnek egyoldalú és szándékos megszakítását kell érteni. A házassági életközösség sem fogalmilag, sem jogilag nem azonosítható az együttlakással. Az együttlakás az életközösségnek csak egyik, — de nem elengedhetetlen része. Maga az életközösség annál sokkal többet jelent, jelenti a lelki és testi benső kapcsolatot a házastársak között, az összetartozás kölcsönös tudatát és az érzelmeknek ebből folyó közösségét. Az együttlakás, az ágy és asztal közössége mindennek csak rendszerinti külső megnyilvánulása, de az életközösség akkor is fennállhat, ha a házastársak körülményeiknél fogva nem lakhatnak együtt, viszont a közös lakáson belül sincs kizárva az életközösség megszakítása és a különélés. Ebből folyik, hogy a közös lakásból való eltávozás, illetve az oda vissza nem térés önmagában véve nem minősíthető feltétlenül elhagyásnak, hanem csak akkor, ha az életközösség megszakadása a házastársak között eme elhagyás folytán következik be (XIV. 437.). Ha tehát a szakadást nem a feleség idézte elő azzal, hogy a közös lakásba nem tért vissza, hanem a férj volt az, aki feleségétől már korábban az együttlakás idején elkülönült és a közös hálószobából az