Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

112 — A házasság felbontása — feltétlenül szükséges, hogy ez a tény a házastárs terhére beszámítható legyen. (C. III. 1922/1941.). A Ht. 86. §-ának azzal a rendelkezésével szemben, amely szerint a cselekvőképességében korlátolt házatárs a házasság felbontása végett indított perben perképes, a Ht. 87. §-a az elmebeteg házastársra vonatkozóan csak azt engedi meg, hogy ennek nevében a törvényes képviselője kérheti a gyámhatóság felhatalmazásával a házasság felbontását. Ebből a törvényes rendelkezésből (a contrario) következik, hogy az elmebeteg házastárs ellenében a házasság felbontásának helye nem lehet (XV. 10.). Az elmebeteg házastárssal szemben az elmebaj keletkezése előtt felmerült vétkes cselekmények sem szolgálhatnak a bontás alapjául, mert az elmebeteg házatárs betegségénél fogva nemcsak a személyes védekezésre képtelen, de képtelen arra is, hogy a védelemhez szükséges adatokat törvényes képviselője előtt feltárja és őt a mentő körülményekről helyesen tájékoztassa (XV. 10.). A Ht. 87. §-a csak elmebeteggel szemben zárja ki, hogy ellene bontó keresettel lehessen fellépni, a korlátolt cselekvőképességű házasfél ellen azonban a H. T. 86. §-a értelmében lehet bontó ítéletet hozni (C. III. 2809/1940.). Az a körülmény, hogy a cselekvő fél józan eszű s a tény elkövetésekor idegösszeroppanásban sem szenvedett, nem zárja ki, hogy amikor a házasélet megzavarásának és az együttélés megszűnésének tudatára ébredt, ez olyan indulatot váltson ki belőle, hogy cselekményeinek és kijelentéseinek beszámításánál ezt figyelembe kell venni. Így nem állapított meg beszámíthatóságot a Kúria, amikor a cselekvő fél olyan indulatban volt, hogy a lábán is alig tudott állani (C. III. 1109/1941.). A magasfokú indulat miatt mellőzte a Kúria a cselekmény beszámíthatóságának megállapítását akkor is, amikor az adófizetés céljára félretett összegből egy tekintélyes rész eltűnt a lakásból s az összes körülmények arra utaltak, hogy ebben a feleség volt a bűnös, aki már előzőleg ismételten követett el hasonló cselekményeket, amely gyanúnak a hatása alatt azután a férj tettlegességet követett el vele szemben (XIII. 944.). Mellőzte a Kúria a bontóok megállapítását abban az esetben is, amikor a fél jogos felháborodása és elkeseredése nagy mértékben csökkentette a cselekmény beszámíthatóságát (XIII. 900.), például amikor a feleség férjének elöljáróját kérte, hogy legyen segítségére az életközösség helyreállításában s közben elkeseredésében olyant is mondott, ami házastársának ártalmára lehetett (C. III. 551/1941.).