Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

104 — A házasság érvénytelenítése — A lényeges személyi tulajdonság közlésének kötelezettsége közvetlenül a jegyessel szemben áll fenn. Az atyával való közlés csak abban az esetben bír jelentőséggel, ha egyúttal bizonyítást nyer, hogy az atya tudomására adta a jegyesnek a vele történt közlést (XVI. 427.). Kizárja a közlési kötelezettség megsértését az a körülmény, hogy a leendő házastárs a házasságkötés előtt már tudott a kérdéses lényeges személyi tulajdonságról, pl. tudott arról, hogy leendő feleségének házasságon kívül már gyermeke született. Ez a tudomás tehát magában véve kizárja a megtévesztést még akkor is, ha a nő tényleg nem tett közlést (C. III. 2514/1941.). A Ht. 55. §-ában meghatározott érvénytelenségi ok azonban csak akkor létesül, ha a megtévesztést a házasfél tudva idézte elő. Ha ő pl. azt hitte, hogy magyar állampolgár s a házasság megkötése után, mint idegen állampolgárt mégis kiutasították, a Kúria nem állapította meg a megtévesztést, annak dacára, hogy adott esetben a magyar állampolgárságot lényeges személyi tulajdonságnak minősítette (XV. 289.). A Ht. 55. §-a értelmében a házasságot megtévesztés alapján akkor lehet megtámadni, ha a megtévesztés a másik házastárs lényeges személyi tulajdonságára vonatkozik. A törvény nem sorolja fel a lényeges személyi tulajdonságok egyes eseteit. Azt, hogy valamely személyi tulajdonság lényeges-e, a bíró az eset körülményeire, különösen a személyes tulajdonság minőségére, a házasfelek egyéniségére és életviszonyaira tekintettel állapítja meg annak a figyelembevételével, hogy a megtévesztés a házasság megkötésében, a megtévesztett házasfél akaratelhatározására, döntő befolyást gyakorolhatott-e (XV. 289., C. III. 4794/1941.). Ha a házastársnak előre tudomása volt a kérdéses személyi tulajdonságról, nem lehet szó megtévesztésről akkor sem, ha a másik fél erről a lényeges személyi tulajdonságról, illetve annak hiányáról közlést nem is tett (C. III. 4794/1941.). Amikor a felek a házasságot azzal a megállapodással kötötték meg, hogy a férj a felesége édesapjának üzletében fog dolgozni, a férj magyar állampolgárságának hiányát ilyen lényeges személyi tulajdonságnak minősítette a Kúria, bár erről a házasság megkötésekor szó sem volt, miután a felek mindketten abban a hitben voltak, hogy a férj magyar állampolgár (XV. 289.). A házastársak valamelyik vallásfelekezethez való tartozása vagy nem tartozása lényeges személyi tulajdonság lehet, ha a házasfelek egyéniségére és életviszonyaira tekintettel azt lehet megállapítani, hogy a vallásra vonatkozó megtévesztés a másik házasfél akaratelhatározására döntő befolyással volt. Nem álla-