Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog IV. (Budapest, 1939)

— Szabadalom. Védjegy. — 93 A lapokban elkövetett szerzői jogbitorlásért személyesen felelősek a lapok felelős szerkesztői is, ha a hivatásukkal járó képzettségüknél fogva az eset körülményeiből következtethetően a tőlük megkívánható gondosság kifejtése mellett észlelniök kellett, hogy a közlemény bitorlást tartalmaz, úgyszintén fényképek közzétételénél akkor is, ha nem gondoskodnak megfelelő módon annak megakadályozásáról, hogy a lapban fényképek az ábrázolt személyek beleegyezése nélkül, személyiségi jogaikat sértő módon megjelenhessenek. Fokozott mértékben hárul az erről való gondoskodás kötelessége a lap felelős szerkesztőjére olyan fényképek közzététele tekintetében, amelyeknek nyilvánosságra hozása a fényképen ábrázoltra nézve bántó lehet. (XI. 752., XII. 543., 983.) A lapkiadó vállalatok és az alkalmazottak felelőssége egyetemleges. (XII. 983.) A P. H. T.-ba 942. sorszám alatt felvett elvi határozat szerint: Az időszaki lap felelős szerkesztője a szerzői jog bitorlásában csak akkor vétkes, ha tudott a bitorlásról, vagy ha a hivatásával járó képzettségénél fogva a tőle megkívánható gondosság kifejtése mellett észlelnie kellett, hogy a lapban közzétett sajtóközlemény bitorlást tartalmaz. 16. Szabadalom. Védjegy. Az 1932. évi július hó 22-én életbe lépett 1932 : XVII. t.-c. 14. $-a az 1920 : XXXV. t.-c.-nek csak a 8. és 9. §.-ait helyezte hatályon kívül, ellenben nem helyezte hatályon kívül a most idézett törvénynek 2. §-át amely szerint az 1914. évi július hó 31-én érvényben volt, valamint az ezen nap után a törvény életbe lépése napjáig — 1920. évi december hó 1-éig — bezárólag bejelentett, vagy már engedélyezett szabadalmaknak az 1900. évi XXXVII. tc. 17. §-ában megszabott oltalmi idejét (15 évet) a szabadalmi bíróság 6 évnél nem hosszabb időre meghosszabbíthatja, ha a találmányt a háború, vagy azt követő rendkívüli gazdasági viszonyok következtében egyáltalában nem, vagy csak nem kellő mérvben lehetett alkalmazásba venni és a meghosszabbítás közgazdasági szempontból nem hátrányos. A 74.660/1920. K. M. számú rendelet 1. §-a szerint az erre vonatkozó kérelmeket a rendelet életbe lépésének napjától számított hat hónapon belül kellett ugyan benyújtani, ez azonban csak azt jelentette, hogy ezen a határidőn túl az oltalmi idő meghosszabbítását már nem lehetett kérni, a kellő időben beadott kérelemre meghosszabbított oltalmi idő azonban a meghosszabbítás tartamára érvényben maradt. Ha tehát az 1932 : XVII. t.-c. életbe lépésekor — 1932. évi július 22-én — valamely szabadalom az 1920. évi XXXV. t.-c. 2. §-a alapján engedélyezett meghosszabbítás folytán még fennállott, az ilyen folyamat—