Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog IV. (Budapest, 1939)

38 — Tiltott ügylet. — csökbe ütközőnek minősíti, kivéve, ha a bontóok a megegyezés nélkül is fennállott és a megegyezés csak arra irányult, hogy a házasság a családi élet eseményeinek feltárása nélkül legyen felbontható s így nem szolgál erkölcstelen célt. (XII. 65., C. III. 2194/1938.) Arra, hogy a megegyezést az utóbb említett, megengedett céllal kötötték, következtetést enged az, ha a vétkesség szerepét az a fél vállalja (magára, aki ellen bontóok valóban fennáll. (C. III. 2194/1938.) Az érvénytelen válóperes megegyezésbe foglalt vagyoni rendezés is hatálytalan, de csak akkor, ha a vagyoni juttatás a bontásba való beleegyezés fejében, avagy ennek feltételéül köttetett ki és adatott. Azt, hogy a vagyoni, juttatásnak mi volt az indoka, a bíróság az összes körülmények méltatásával állapítja meg. (XII. 65.) A törvénybe és a jóerkölcsbe ütközik, ezért semmis az a szerződés, amellyel a fél házastársának a házasság felbontásába beleegyezésre, a bontóperbeli védekezéstől elállásra rábírása végett vállalt vagyoni juttatás, pl. nőtartásdíj fizetése iránt kötelezettséget. Ha azonban az ekként érvénytelenül vállalt kötelezettséget a házasság megszűnése, ezzel tehát a semmisség okának megszűnése után megerősíti, ez az újabb kötelezettségvállalás már érvényes. (X. 825.) A házassági jogról szóló törvénynek a közös megegyezés alapján való felbontást kizáró elvébe ütközik és ezért érvénytelen az olyan megállapodás is, amelyben a nő minden vagyonjogi igényéről, így a nőtartásról is azért mond le, mert férje ennek fejében egyezik bele a házasság felbontásába. (XI. 9.) Lényegében a házasság, felbontására irányulónak és ezért semmisnek mondta ki a Kúria azt a megegyezést, amelyet a házasfelek a feleség által a Ht. 80. §-ának a ., pontja alapján indított bontóper folyama alatt vagyonjogi viszonyaik rendezése tárgyában akként kötöttek, hogy a feleség lemond különböző igényeiről, ez a lemondása azonban érvényét veszti abban az esetben, ha a házasság nem bontatnék fel vagy a férj viszontkeresete folytán bontatnék fel. Ez a megegyezés ugyanis alkalmas volt a férj elhatározásának abban az irányban befolyásolására, hogy a viszontkeresetétől elálljon, ami meg is történt; ennek az eredménye pedig az, hogy olyan tényeket, amelyek a Ht. 80. §-ának utolsó bekezdésében foglaltakra tekintettel a per eldöntésére lényegesek lehetnek, a birói megítélés alól elvontak. (C. III. 1313—1937.) Másfelől azonban a házasfeleknek joguk van a házasságuk felbontása esetére minden irányban, tehát a nő- és gyermektartásdíjra, valamint a bontóperi költségekre vonatkozóan is szabályozni a vagyoni igényeiket és ez a szabályozás nem értelmezhető akként, mintha az egyik fél megvásárolta volna a másiknak a házasság felbontásába való beleegyezését, ha csak nincs olyan adat, amelyből ez okszerűen következtethető. (IX. 9., 187.)