Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog IV. (Budapest, 1939)
30 — A jogügyletek általában. — azzal a munkaadó nem a felüljutalékhoz való jognak, hanem csak a felüljutalék mennyiségének a megállapítását tartotta fenn esetről esetre közlendő elhatározásának, mert a méltányossággal ellenkeznék az az eljárás, hogy az alkalmazottnak a munkaadó részére üzleti haszonnal járó tevékenysége után járó ellenszolgáltatás a munkaadó tetszésétől és egyoldalú elhatározásától függjön. (XIII. 561.) A kereskedelmi üzlet eladása tárgyában kötött szerződésnek azt a rendelkezését pedig, hogy a vevő a vételár utolsó részletét olyan arányban fogja megfizetni, „amint azt az üzleti bevétel megengedi", úgy értelmezte a Kúria, hogy „üzleti bevétel" alatt nem a tiszta nyereség, hanem a nyers bevétel értendő, mert ez a ke^ reskedelmi életben szokásos szóhasználat, ezzel szemben tehát a vevőnek kellene bizonyítania, hogy a felek szerződési akarata arra irányult, hogy a vevő csak az üzlet nyereséges voltától feltételezetten tartozzék a teljes vételárat megfizetni. (XI. 977.) Általános szabály, hogy a szerződés szavai közönséges értelmükben veendők, kivéve, ha az érdekeltek igazolják, hogy a használt kifejezésnek mind a két fél a forgalomban elfogadott más értelmet tulajdonított. (XI. 848.) Ugyanez áll a kereskedelmi ügyletekre a Kt. 266. §-a szerint is. (XII. 420.) Általános szabály az is, hogy szerződési nyilatkozatot, vagy ajánlatot abban az értelemben kell venni, amint azt annak a félnek, akihez intézve van, a fennforgó körülmények méltatása mellett, az élet felfogása szerint értenie kellett; (XI. 261., XII. 420., XIII., 251.) az ajánlat elfogadása esetében tehát a szerződés létrejön azzal a tartalommal, amellyel az ajánlat a most említett értelmezés mellett bírt. (XIII. 251.). Adott esetben, amikor a pénzintézetnek a vele állandó üzleti összeköttetésben állott üzletfelével szemben értékpapírok vásárlásából mintegy 12.800 pengő követelése keletkezett, amelyre a nála letétben lévő értékpapírok csak mintegy 4800 pengő erejéig szolgáltak fedezetül és az üzletfél azt a szóbeli ajánlatot tette a pénzintézet cégvezetőjének, hogy tartozásának teljes rendezésére 4000 pengőt kifizetne, a cégvezető pedig írásban azt közölte az ajánlatot tévő féllel, hogy a felajánlott 4000 pengőt a pénzintézet a fél tartozásának kiegyenlítésére „előzékenységből" elfogadja, a Kúria ezeket a nyilatkozatokat úgy értelmezte, hogy a tartozásban lévő fél átengedi a pénzintézetnek az ennél lévő értékpapírjait és a felajánlott 4000 pengő az átengedett értékpapírok által kiegyenlítettnek vett összegen felüli tartozás, kifizetésére szolgál, nem lévén a pénzintézet részéről észszerű oka az ajánlat olyan értelmezésének, amely nem csupán a fedezetlen tartozás egy részének, hanem az értékpapírokkal fedezett jelentős rész teljes elengedését is jelentené. (XIII. 251.) A társasági szerződéseknek azt a rendelkezését, hc*y a társasági tag kilépése, illetve halála esetén ő, illetőleg jogutódja a kilépéskor (halálakor) fennálló vagyonilletőségének —, amely azonban 20.000 pengőt meg nem haladhat — kifizetését követelheti a
