Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog IV. (Budapest, 1939)

— Szabadalom. Védjegy. — 95 létesítésében, ebből a tevékenységéből nem származik igénye az előállított lakat szabadalmára. (XII. 230.) A bírói gyakorlat a találmánynak a munkaadó telepén a feltaláló általi kipróbálását nem tekinti az 1895 : XXXVII. t.-c. 3. §. 2. pontja szerinti újdonságrontó nyilvános gyakorlatba vételnek. (P. II. 4232—1932.) (XII. 445.) Akinek hivatali állásából folyó kötelessége a szabadalommal védett megoldásira vezető kísérletek lefolytatása s aki az általa elért megoldást a munkaadó telepén bevezeti s azután a saját nevére szabadalmaztatja, az nem igényelhet a munkaadótól ezért a használatért használati díjat, mert ilyen esetben a munkaadó az, aki a találmány tárgyát a szabadalom bejelentése előtt szabadalmi oltalom nélkül használja s így a feltaláló szabadama a munkaadó előhasználata folytán az 1895 : XXXVII. t.-c. 12. §-a értelmében a munkaadóval szemben hatálytalan. (XII. 445.) Az 1895 : XXXVII. t.-c. 12. §-a, a szabadalomnak az előhasználóval szemben való hatálytalanságát nemcsak ahhoz a feltételhez köti, hogy az utóbbi a találmányt a bejelentés előtt használta, vagy a felhasználásra szükséges berendezést létesítette, hanem ahhoz is, hogy ez a használat szabadalmi oltalom nélkül történt legyen. Ha valamely találmány használata más szabadalom oltalma alatt történt, akkor nincs szükség a szabadalom viszonylagos hatálytalanságát maga után vonó előhasználati jog megállapítására, hanem ebben az esetben a már korábban megszerzett jogot szabadalom megsemmisítési vagy szabadalom bitorlási eljárás alapján lehet érvényesíteni. (XIII. 41.) A szabadalombitorlás miatt folyó büntető eljárás nem teszi szükségtelenné a megállapítási pert abban a kérdésben, hogy a bitorlóval szemben a kérdéses szabadalom előhasználata folytán hatálytalan. Az ilyen megállapítási per tárgya ugyanis szélesebb körű, mint a szabadalom bitorlási üggyel eldöntendő kérdés. A büntető eljárás megindítása pedig egyenesen nyilvánvalóvá teszi az élőhasználati jog kétségbevonását. (XIII. 41.) Ha a szabadalombitorlást elkövették és így a sértettnek joga nyílt az abbanhagyás követelésére, e jogát azon az alapon, hogy a cselekmény megismétlésének veszélye kizártnak mutatkozik, nem lehet megszűntnek venni akkor, amidőn az alperes, aki kezdetben még a cselekmény elkövetésének tényét is tagadta, annak jogsértő voltát a perben el nem ismerte. ( XII. 270.) A szabadalom megsemmisítése iránt folyamatba tett, a Sz. T. 21. §-ának 1. és 4. pontjaira alapított közérdekű keresetek elintézésénél a 75. §. második bekezdése értelmében azokat a peradatokat, amelyek a kereset helytálló voltát támogatják, az ítélőbíróság akkor is figyelembe veszi, ha azokra a felek nem hivatkoztak. Ilyen perekben tehát a felajánlott bizonyítás nem mellőzhető a 81.588. 1914. K. M. számú rendelet 40. §-ára hivatkozással, amely a felszólalási eljárásra vonatkozik. (XII. 82.)