Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

— Lehetetlenülés — 61 lényegben azonos tényállás mellett azzal az indokolással mellőzték a gazdasági lehetetlenülés jogszabályainak alkalmazását, hogy a vevő a vételár nagyobb részét, illetve jelentékeny részét már kifizette s így a szerződés túlnyomó részében már teljesedésbe ment. Ezen ítéletek szerint tehát a nagyobb részben teljesedésbe ment ügyleteknél sincs helye a gazdasgi lehetetlenülésre való hivatkozásnak. A gazdasági viszonyokban az adós teljesítési késedelme alatt bekövetkezett változás nem alkalmas a gazdasági lehetetlenülés megállapítására. Nem szünteti meg a teljesítési késedelemnek ezen jogi következményeit az sem, ha a hitelező a késedelem beállta után halasztást ad az adósnak (VIII. 37., X. 252.). Nem hivatkozhatik a gazdasági lehetetlenülésre az az adós, aki már az ügyletkötés alkalmával a szokásosnál nagyobb kockázatot vállalt, amely az általános gazdasági viszonyok mélyreható változása nélkül egymagában is akalmas volt meghiúsítani a szerződés alapjául szolgáló feltételezéseit. Pl. nem vette figyelembe a Kúria annak a vevőnek a gazdasági lehetetlenülésre alapított kifogását, aki az 1,200.000 pengőért vásárolt mezőgazdasági ingatlan vételárára az ügyletkötéskor csak 240.000 pengőt tudott kifizetni s a többit az ingatlan jövedelméből akarta évi 240.000 pengős részletekben törleszteni (Vm. 871.). Viszont az a körülmény, hogy a végleges nőtartásdíj kérdésében egyességet kötő felek kölcsönösen lemondottak a tartásdíj leszállítása, illetve felemelése iránti jövőbeli jogaikról, nem szolgál akadályáúl annak, hogy az egyik fél gazdasági lehetetlenülés címén az egyességileg megszabott összeg leszállítását sikerrel kérje, mert a felek szerződési akarata a szerződéskötéskori állandó jellegű gazdasági helyzethez igazodott s a kötelezett fél nem vállalta el kifejezetten az előre nem látható általános gazdasági leromlás esetére is a kötelem változatlan teljesítését (V1J1. 1118.). Nem hivatkozhatik a gazdasági lehetetlenülésre az sem, aki a gazdasági viszonyok bekövetkező változását előre láthatta, aki azzal előre számotvethetett (Vm. 59., 175., 966., 1098.), pl. aki 1930 októberében, tehát már a gazdasági válság tartama alatt hosszabbította meg nyolc évvel a később kifogásolt bérleti szerződést (VIII. 59.), vagy aM 1931. szeptemberében, a bankzárlat utáni bizonytalan helyzetet alkalmasnak találta három éves bérleti szerződés létesítésére (V3H. 175.). Az ingatlan értékében bekövetkezett 23% -os értékveszteség sem tekintetett olyan nagymérvűnek, amivel a vevőnek, már a vételkor is bizonytalan gazdasági helyzet mellett számolni ne kellett volna (VIII. 1098.). A mezőgazdaságban előforduló elemi csapások is olyan körülmények, melyek gyakran szoktak előfordulni s melyekkel a haszonbérlőknek előre számot kell vetni (Vili. 966.). A felek nem követelhetik, hogy megállapodásukat a bíróság a gazdasági viszonyoknak kisebb-nagyobb változására való egyszerű utalássál esetről-esetre módosítsa. Ilyen módosítás csak akkor lehetséges, ha azt akár a viszonyok változásának mélyreható volta miatt,