Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

62 — Lehetetlenülés — akár a felek helyzetét illető egyéb körülményekre tekintettel a méltányos jogalkalmazás mellőzhetetlennek mutatja (IX. 947.). A válságos gazdasági viszonyok következményekép jelentkező általános adósságteher mérséklésére a gazdasági lehetetlenülés szabályai nem terejednek ki és arra más törvényes rendelkezések sem adnak módot (VIII. 1050.). Az általános gazdasági viszonyokban beállott változás nem magában véve, hanem csak akkor vonja maga után a gazdasági lehetetlenülés szabályainak alkalmazását, ha a felek egyike a jóhiszeműséggel és méltányossággal ellentétben nem várt aránytalan nyereségre tett szert, a másik fél pedig ugyanilyen veszteséget szenvedne (VIII. 960.). Nem elegendő tehát a gazdasági viszonyok közismert súlyosbodására hivatkozni, hanem olyan konkrét tényeket is bizonyítani kell, melyek igazolják, hogy az ügylet fenntartása a fél gazdasági létének megingását eredményezné az ő vagyoni viszonyainak lényeges és mélyreható megváltozása folytán (VII. 1001., VTII. 227., 412., IX. 1137.). Nem tévesztendő azonban szem elől, hogy a gazdasági lehetetlenülés vizsgálatában a kölcsönös szolgáltatások értékbeli egyensúlya felborulásának van döntő jelentősége (VII. 939., VIII. 258.), és így esetleg megállapítható a gazdasági lehetetlenülés akkor is, ha az adós nem vagyontalan és nem fizetésképtelen (VIII. 129., 258.). De azért az értékbeli egyensúly vizsgálatánál az ítéletek többhelyütt hangsúlyozzák, hogy vizsgálandó, vájjon a fél képes-e gazdasági megrendülése nélkül teljesíteni a vállalt kötelezettségét, hogy vájjon a teljesítés a fél anyagi romlására vezetne-e (VUL 362., IX. 314.) és figyelembeveszik pl. az üzletbér fizetésére való teljesítőképesség vizsgálatánál azt is, hogy az adósnak más forrásból — háztulajdonból jövedelme van (VIII. 20.). Nem előfeltétele a gazdasági lehetetlenülésnek az, hogy az üzleti eredmény már hiányt mutasson, hanem elegendő, ha a bérérték nagy aránytalanságot mutat (X. 475.). Az adós gazdasági helyzetének leromlása azonban csak akkor szolgálhat indokul a gazdasági lehetetlenülés alkalmazására, ha az önhibáján kívül következett be (IX. 381.) s nem alkalmazhatók a gazdasági lehetetlenülés szabályai, ha bekövetkezett ugyan az adós vagyoni romlása, azt azonban súlyos gondatlanságával az adós önmaga okozta (X. 2.). Nem zárja ki a gazdasági lehetetlenülés szabályainak alkalmazását, hogy pl. bérletnél a korábbi jobb és a későbbi rosszabb üzleti eredmények kiegyenlítik egymást (IX. 483.), miután az üzlethelyiség bérlőjének üzleti tevékenysége az ő megélhetésének alapja és így ő a korábbi jobb üzleti eredményt nem tartozik a későbbi esetleg kedvezőtlenebb üzleti évek ellensúlyozására tartalékolni és feláldozni (X. 475.), bár a gazdasági lehetetlenülés megállapításának mellőzésénél néhol ez a körülmény is szerepet játszott (IX. 947.). Különös figyelemmel van a Kúria arra is, hogy vájjon a szerződésileg biztosított elállási jog gyakorlásával, vagy az albérletbe adás jogának, vagy a szerződés átruházásának gyakorlásával nem