Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

32 — Tütott ügylet. — megegyezés feltételéül köttetett ki, hanem a bontás csak a vagyoni kötelezettség esedékességének időpontjaként van meghatározva s a bontás és a vagyoni szolgáltatások között viszonosság nincsen, azok egymástól teljesen függetlenek (VHI. 368., IX. 924., C. Pk. V. 5202—1934., C. Hl. 5149—1935., C. Hl. 5540—1935.). Ha az a házastárs, akinek a szerződés megkötésekor bírói úton érvényesíthető bontóoka volt, a bontókeresetet anyagi előnyök fejében indítja meg, az erre vonatkozó megállapodás a jóerkölcsökbe ütközik, mert a házastársnak annál az elhatározásánál, hogy kérje-e a házasság felbontását, elsősorban erkölcsi szempontoknak kell érvényesülni (IX. 334.). A megszakított házassági együttélés folytatását és fenntartását célzó vagyonjogi megállapodás érvényes, habár olyan később tényleg bekövetkezett feltételt foglalt is magában, hogy a nő elveszti közszerzeményhez és tartáshoz való igényét, ha a házasságot a bíróság az ő hibájából bontaná fel (C. HL 2460/1934.). A házastárs és harmadik személy között házasság felbontása érdekében kötött vagyonjogi megállapodás érvénytelensége nem érinti az ügylet azon részének érvényességét, melyben a harmadik személy a házasfelek gyermekének eltartását vállalta magára, miután a két különböző szerződési végcélt szolgáló akaratnyilatkozatot egymással összefüggésben állónak a szerződő felek se tekintették (IX. 335.). A férfinek és a nőnek házasságon kívüli nemi viszonya a jóerkölcsökbe ütköző lévén ez magánjogi igények bírói úton való érvényesítésének jogalapja nem lehet, kivéve az erkölcsi kártérítést (VII. 1111.). Az ágyassági viszony fenntartása érdekébe tett Ígéret a jóerkölcsökbe ütköző voltánál fogva érvénytelen és bírói oltalomban nem részesülhet, az ágyásságban élő férfi tehát nem érvényesíthet jogot ágyastársának abból az Ígéretéből, hogy az ő gazdaságában végzett munka fejében vagyonának felét a férfinek fogja ajándékozni (C. II. 3745/1934.). A házasságon kívüli együttélésből a nőt sem illeti meg követelési jog saját eltartására a férfi ellen (C. VI. 4270—1935.), akkor sem, ha a férfi ígéretet tett erre, s ha az ágyastársak korábban házastársak voltak (C. m. 4072—1934.). Az erkölcstelen viszony megszűnése után tett és elf ogadott ígéretből azonban már bíróilag érvényesíthető igény származik (IX. 105.), különösen akkor, ha ez az igéret a szerelmi viszony megszűnésével a másik félre háramló megélhetési nehézségek megkönnyítését célozta (VIII. 749., IX. 105.). A bírói gyakorlat a férfi és nő házasságon kívüli nemi viszonyának a megszüntetésével kapcsolatos egy összegű, vagy a jövőben járadékszerűen fizetendő vagyoni juttatást, a két oldalú turpitudó megszüntetésének folyományaként már nem tekinti a közerkölcsi felfogással összeütközőnek és ily vagyoni igények bírói úton való érvényesítését megengedi, de szigorúan megköveteli, hogy ez a megállapodás az eddigi erkölcsellenes nemi vi-