Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

— Általános határozatok. — 19 alkalmazott végellátásáról gondoskodik (IX. 469.). Nem tekintette joggal való visszaélésnek a Kúria közvetlenül a nyugdíjjogosultság elérése előtt történt elbocsátást sem abban az esetben, amikor az alkalmazott a szolgálatot rendetlenül látta el, nem a bejelentett lakóhelyén lakott és betegsége miatt hosszabb idő óta szolgálatot már egyáltalában nem teljesített (C. II. 4441—1933.) vagy amikor a nyugdíjjogosultság elérése előtti elbocsátás a viszonyok folytán a munkaadóra kényszerített állandó üzemkorlátozás és ezáltal szükségessé vált létszámcsökkentés miatt történt (VIII.1107. X. 64. C. II. 3452—1934.); amikor is a munkaadónak a bíróság által felül nem bírálható joga, hogy döntsön afelől melyik alkalmazottját bocsátja el (X. 64.) s nem teszi az elbocsátást joggal való viszszaéléssé, ha azután a munkaadó az elbocsátott alkalmazott munkakörének ellátására egy alkalmi munkást (napszámost) fogadott fel (IX. 66.). Nem minősítette a Kúria joggal való visszaélésnek azt az egyességet, amelyben az elbocsátott alkalmazott a szolgálati viszonyból eredő összes igényeinek kielégítésére olyan összeget vett fel, ami megfelelt a szolgálati rendtartás szerint őt megillető felmondási illetményének és végkielégítésének (C.II. 5338—1933.). Viszont a joggal való visszaélésnek minősítette a Kúria a közvetlenül a nyugdíjjogosultság elérése előtti felmondást akkor, amikor az kifejezetten a nyugdíj-teher alóli mentesülés céljából történt, (X. 170., C. IT. 4092/1934.); vagy amikor hat hónappal a jogosultság elérése előtt történt ugyan a felmondás, de a munkaadónak arra nem volt más különös méltánylást érdemlő komoly oka, mint az hogy férjes női alkalmazottakat nem kivánt a nyugdijjogosultak sorába engedni (VE. 832.); vagy amikor a munkaadó 27 elbocsátott tisztviselője közül az egyiknek egy hónappal korábban mondott fel s ezzel ezt az egyetlenegyet megakadályozta a nyugdíjjogosultság elérésében azért, mert az öt évvel azelőtt megrovásban részesült s ezért a munkaadó nem tartotta őt jobb munkaerőnek (X. 170.). Ha a nyugdíjigény elérése előtti felmondás joggal való visszaélésnek minősíttetett ennek az a jogkövetkezménye, hogy az elbocsátott alkalmazott olybá veendő, mint aki a nyugdíjjogosultságát elérte (X. 3.). A fentieknél némileg szűkebb keretben alkalmazta a Kúria a jogok gyakorlásának szabadságát VTH. 866., IX. 539; szám alatt közölt határozatokban, amelyekben kimondotta, hogy a jóhiszeműség minden szerződő féltől azt követeli, hogy a jogával a másik fél érdekeire is tekintettel úgy éljen, hogy a vele szerződéses viszonyban álló másik félnek a joga érvényesítése útján megszerezhető előnnyel arányban nem álló veszteséget ne okozzon, s e jogszabály alapján megosztotta a késedelmi , kamatot a szerződő felek közt, amikor az effektív dollár fizetésére kötelezett fél a közérdekű korlátozások miatt dollárban teljesíteni nem tudott a hitelező 2*