Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

—• Viszonylagos bontóokok — 137 lakással szemben a feleség bármikor jogosan érvényesítheti helytálló ellenvetéseit (C. HL 748—1935.). Jogosnak fogadta el a Kúria a feleségnek a lakásváltoztatás ellen tett ellenvetését, amikor a férj a feleségét egy idegen férfivel való viselkedése szempontjából gyanúsító kijelentést tett, ezzel indokolta a lakásváltoztatásra vonatkozó kívánságát és e tekintetben az uj lakásba hivás alkalmával sem adott megnyugtatást a feleségének (C. III. 748—1935.). Jogosulatlannak tekintette a Kúria a férjnek azt a kívánságát, hogy a felesége az életközösséget a vele ellenséges viszonyban álló hozzátartozói — veje és leánya — lakásában folytassa és ezzel szemben jogosnak találta a feleségnek azt a kívánságát, hogy külön lakásban folytassák az életközösséget (C. ül. 2847—1934.). Jogosultnak tekintette a feleségnek azt a kívánságát, hogy a férje őt külön lakásba vigye, olyan esetben is, amikor a feleségre az addigi környezetéhez kapcsolódó rossz emlékek és a súlyos gyanú alá került anyósa szerepének tisztázatlan volta miatt érzelmileg vált lehetetlenné az életközösségnek a régi lakásban és az anyósával közös háztartásban folytatása (C. ni. 2659—1935.). A házastársaknak abból a kötelességéből, hogy a megélhetés küzdelmében egymást kölcsönösen segítsék és gyámolitsák, -következik, hogy a házasfelek vagyoni viszonyainak a megromlása és jövedelmük csökkenése a házasfelek egyikét sem jogosítja fel a házassági életközösség megszüntetésére. Ha azonban a férj a feleségének és gyermekének rendes élelmezéséről és lakás-szükségletük kielégítéséről sem tud gondoskodni, menthető a feleségnek az a magatartása, hogy kiskorú gyermekeivel együtt az azok élelmezését biztosító szülői házban, a férjétől külön él. Ilyen esetben a feleség a házassági életközösséget helyreállítani köteles, mihelyt a férje vele egyetértésben megfelelő lakást és a gyermekek eltartására alkalmas kereseti lehetőséget tud megjelölni. A család fenntartása céljából a feleségnek is kötelességében áll munkát vállalni, a kezdeményezés azonban az együttélés lehetőségének a megteremtése tekintetében a férjet terheli (X. 171.). A különélés jogtalan volta esetén is a házastárs a tőle különélő házastársnak megbocsátani és őt visszafogadni köteles, hacsak a különélő házastárs a különélésen felül is nem tanúsított olyan magatartást, amelyet az elhagyott fél a házastársak életviszonyaira tekintettel nem volt köteles megbocsátani (C. ÜL 3137—1935.). Adott esetben, amikor a különélő házastársak kibékültek és abban állapodtak meg, hogy a feleség egy hétre haza megy az anyjához, a férj pedig egy hét múlva érte fog menni és hazaviszi őt, a férj azonban nem tartotta meg ezt a megállapodást és nem ment el a feleségéért, a Kúria a férjnek ezt a magatartását figyelmetlenségnek minősítette ugyan, de nem találta olyan szándékos és súlyos házastársi kötelességsértésnek, amely bontóokul szolgálhatna és ki-