Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

122 — Házastársi kötelesség megsértése. — tási kötelezettségének, egyik házastársat sem jogosítja fel a házasság felbontásának a kérésére (VIII. 42., 435.). Az egész életre szóló házasságot a változó vagyoni és jövedelmi helyzet nem teszi felbonthatóvá csak azért, mert a leromlott vagyoni viszonyok az egyik vagy másik házasfél igényeinek kielégítését lehetetlenné teszi. A házasfelek egymás támogatására vannak kötelezve és az élet változó viszonyainak összes következményeit elviselni kötelesek. Ezzel kapcsolatban nemcsak a férj köteles a feleség eltartására szükséges fáradozást kifejteni, de az adott viszonyokhoz szabottan a feleség is köteles a házastársi kiadások fedezése céljából keresőleg közreműködni (X. 94.). Olyan esetben, amikor a feleségnek az örökrésze fejében lakása volt és ezenkívül az édesanyjától bírói egyességgel biztosított havi 50 pengő járadékot kapott és ugyanilyen járadék illette a gyermekét is, nem tekintette kötelességsértő mulasztásnak a Kúria a férjnek azt az eljárását, hogy a saját megélhetéséhez alig elegendő havi száz pengő ideiglenes keresményéből a felségének és gyermekének semmit sem küldött:, a bíróság előtt, személyes meghallgatása alkalmával pedig kijelentette, hogy családjának eltartása csak akkor válik lehetővé, ha valahol el tud helyezkedni, amire törekszik ugyan, de törekedjék a felsége és gyermeke is arra, hogy fenntarthassák magukat, amíg ő ezt a lehetőséget eléri (VIII. 42.). Nem állapított meg szándékos mulasztást a Kúria annak a férjnek a terhére sem, aki a felesége részére bíróilag megállapított havi tíz pengő ideiglenes nőtartásdíj fizetését elmulasztotta, amikor a férjnek csak havi harminc—negyven aranypengő jövedelme volt, a feleségének pedig, mint nyugdjazott tanárnőnek, havonkint harminc pengő lakbérnyugdíjjal együtt hatvankét pengő nyugdíja és magántanításból külön jövedelme is volt (C. IH. 5212—1935.). Más esetben azonban kimondta a Kúria, hogy a szülő erkölcsi kötelessége, hogy gyermekeinek a tartásáról még saját illő tartásának a rovására is gondoskodjék (C. III. 5405—1935.). Szándékos kötelességsértést állapított meg a Kúria a tönkrement férj terhére is, akinek az ingóságai és ingatlanai elárvereztettek, amikor megállapíttatott, hogy a házasfelek különélése jóval az árverések előtt kezdődött és a férj a gyermektartási kötelességét már ettől kezdve, tehát olyan időben is elmulasztotta, amikor még üzletének és vagyonának a birtokában volt (IX. 91.). A tartási kötelesség elhanyagolásában álló súlyos kötelességsértést állapított meg a Kúria a vagyonilag tönkrement kereskedő férj terhére olyan esetben is, amikor annak alkalma lett volna harminc hold földet haszonbérbe venni és a haszonbérlet folytatásához igénybe vehette volna az apjának részben használaton kívül álló gazdasági felszerelését is, ezt a nehéz testi munkát igénylő foglalkozási alkalmat azonban nem ragadta meg, hanem ehelyett a test-