Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)
— Viszonylagos bontóokok. — 123 vére nevén álló szatócsüzletben segédkezett, amely pedig olyan kevés jövedelmet hozott, hogy abból alig lehetett megélni. Ezt a kötelességszegést bontóokul fogadta el a Kúria lannak ellenére is, hogy a feleség a különélés alatt a férjétől tartást nem kért (VIH. 435.). Olyan esetben, amikor ia férjnek a házasság megkötésekor sem vagyona, sem jövedelme nem volt, ezzel szemben a feleségnek trafikja volt, a Kúria a férj terhére (azt a kötelességet állapította meg, hogy a feleségét nem csak a trafik vezetésében, amely a család megélhetésének alapjául szolgált, hanem minden arra alkalmasnak látszó egyéb módon is támogassa s az e tekintetben elkövetett és a felesége anyagi helyzetének hanyatlását okozó mulasztást és hanyagságot a házastársi kötelesség szándékos és súlyos megsértésének minősítette (C. HE. 6024—1932.). Kizárja a mulasztás jogellenességét, ha a tartási kötelesség teljesítésének elmulasztását a tartásra kötelezett férj testi és értelmi tehetségének iá keresőképességét is hátrányosan befolyásoló korlátoltsága okozta (C. III. 1513—1935.). A házasfelek különélése esetén szándékos mulasztást látott a Kúria abban, hogy a férj nem tett eleget a felesége ama felszólításának, hogy a tartást a gyermekei részére hasznavehetetlen ruha helyett pénzben teljesítse (C. Hl. 5405—1935). A feleség és gyermek házonkívüli tartásának elmulasztása tekintetében is érvényes azonban az a szabály, hogy az csak akkor szándékos házastársi kötelességsértés, ha az arra kötelezettnek vagyoni és kereseti viszonyainál fogva a házonkívüli tartás módjában volt (C. III. 2413— 1934.). Ha a feleség a bontóperben olyan nyilatkozatot tett, hogy ebben a perben jogainak fenntartásával vagyonjogi igényt, ideértve a végleges nőtartást is, nem kíván érvényesíteni, ezt a kijelentést nem lehet akként értelmezni, hogy az ideiglenes nőtartás iránti követeléséről lemondott és így jogosulatlan a férjnek az az eljárása, hogy a felesége részére a tartásdíj fizetését a nyilatkozatra hivatkozással megszüntette. Ezzel a ténnyel is a tartási kötelesség szándékos és súlyos megsértése valósul meg (C. Hl. 1462—1935.). A férjnek azt a mulasztását, hogy a feleségnek nem fizette meg a kiskorú közös gyermekük tartására az árvaszék által megállapított havi tartásdíjat, a Kúria egymagában nem tekintette a házastársi kötelesség szándékos megsértésének, mert az árvaszéki határozat folytán a férj gyermektartási kötelezettsége végrehajtásilag érvényesíthető vagyoni igénnyé vált, ilyen esetben pedig szándékos kötelességsértésről csak akkor lehetne szó, ha a tartásdíj fizetésére kötelezett férj bármely módon közrehatott volna olyan irányban, hogy az árvaszékileg megállapított tartásdíjak ne legyenek behajthatók (C. 3507—1935.). A férj tartási kötelességével szemben a feleség a házi munkák elvégzéséről tartozik gondoskodni. Ennek elmulasztása a körülmények szerint szintén szándékos és súlyos házastársi kötelesség-