Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

114 — Visszahívás a vétkes fél által. — szemben a H. T. 77. §-ániak a) pontja alapján felléphessen, de ennek elengedhetetlen előfeltétele, hogy előzőleg különélésének jogtalan jellegét a maga részéről bíróságon kívül megszüntesse azzal, hogy vétlen házastársához békítőleg közéledve, őt kiengesztelni és a házassági életközösség visszaállítására őszinte és komoly célzattal magánúton rábírni igyekezzék és ezeknek megtörténtétől kezdve a H. T. 77. §-ának a) pontjában megszabott 6 hónap sikertelen eltelését bevárja (VHI. 367., IX. 1105., X. 187., 238., C. Hl. 6157—1932., C. IH. 340—1933., C. m. 402—1933., C. ÜL 2335—1933., C. HL 410—1934., C. BEI. 444—1934., C. III. 2327—1934., C. III. 2592— 1934., C. ni. 4193—1935., C. III. 5027—1935.). Ez az előfeltétel nem egyszerű visszahívást vagy bocsánatkérést jelent. A vétkes félnek elhagyott házastársához elsősorban békítőleg kell közelednie, vagyis hibáját beismerve, őt megkövetni és a hibát a lehetőséghez képest kimenteni vagy jóvátenni köteles. De ezenfelül igyekeznie kell megbántott házastársát kiengesztelni és őt az életközösség helyreállítására rábírni. A kiengesztelés és rábírási törekvés megvalósítása oly kitartó folytatólagos tevékenységet kíván, amely a vétkesség súlyához mérten alkalmas a megbántott házastárs békülési hajlandóságának megnyerésére (X. 187., 238., 678., C. m. 5027—1935.). A 406. sz. elvi határozatban meghatározott előfeltétel — amenynyiben megbocsájtásról egyáltalában szó lehet, — akkor I áll be, amikor a vétkes házasfélnek a kiengesztelésre irányuló ez a kitartó tevékenysége eléri azt a pontot, amikor a vétkesség súlyához mérten a jó érzésű, a megértő és elnéző, a házasság erkölcsi rendeltetését szem előtt tartó házastársban az élettapasztalat szerint a megbékélésnek már be kell következnie (X. 678.). Adott esetben a Kúria azt, hogy a különélésben vétkes fél egy ízben kísérletet tett arra, hogy a házastársától bocsánatot kérjen és őt visszahívja, nem találta elegendőnek annak a megállapítására, hogy a visszahívás hatályosságához szükséges békítő közeledés alkalmas módon megtörtént. Ennél az állásfoglalásnál tekintettel volt a visszahívó fél vétkes cselekményének súlyos erkölcsi beszámíthatóságára (X. 187.). Más esetben a visszahívó levél egész tartalmából vonta le azt a következtetést, hogy az a szükséges komolyságot nélkülözi (C. IH. 444—1934.). A házasélet bensőséges természetéhez inkább illik a négyszemközti, mint a tanúk előtti felhívás (IX. 686.). A tanúk előtt elhangzott üres szavakból a kibékítési törekvés nem ismerhető fel megnyugtatóan, ha azokhoz a rábirási törekvést kimerítő magatartás nem járul. Ebből az okból nem tekintette komolynak és joghatályosnak a házastérsát személyesen visszahívó félnek ezt a békítési kísérletét a Kúria olyan esetben, amikor ia visszatérés megtagadása után a visszahívó fél a felek közös gyermeke iránt egészen a gyermeknek mintegy félév múlva bekövetkezett haláláig nem érdeklődött (X. 30). A feleségét tettlegesen bántalmazó férjnek az