Boda Gyula - Meszlény Artur (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog II. (Budapest, 1934)

— Hűtlen elhagyás — 89 c.) Visszahívás a vétkes fél által. Az állandó birói gyakorlat szerint a házassági életközösséget anegszakitó házasíel sincs ugyan elzárva áltól, hogy a házastársa ellen a H. T. 77. §. a.) pontja alapján a házassági életközösség' visszaállítását szorgalmazó kórvénnyel léphessen fel, de csak abban az esetben, ha a kórvény beadását megelőzőleg legalább hat hónappal vétlen házastársához magánúton, megbánást tanúsítva békitőleg közeledett, őt kiengesztelni és a házassági életközösség visszaállítására őszinte és komoly célzattal rávenni igyekezett (VI. 121Ö., C III. 8180/1930., C 111. U25/IQ3I., C 111- 42Q/IQ32. C. III. 1046/1902., C. III. 5721/1932). A közeledésnek szeretetteljesen (VI. 2 46.) akként kell történnie, hogy az a megbánás jelét mutassa (IV. 1293., C. III. 2io5/i93i.; C III. 6193/1931.). Ilyenkor az elhagyott házastárs különélése a békítő közeledéstől kezdődőleg válik jogosulatlanná (VI. 1216., C. III. 429/1932.). A jogosulatlanul külön élő félnek házastársához való ezt a közeledését senki mással szemben való magatartása nem pótolhatja. Nem elegendő tehát az, hogy a hűtlenül elhagyó fél az anyóssal beszéljen a kibékülés végett és aztán abbahagyja a további kísérleteket, amikor az anyós kijelenti, hogy nem engedi vissza a leánvát (C III. 5478/193i.). A hatóság előtt eszközölt visszahívást nem lehet komoly békítő kísérletnek elfogadni (C. III. 4282/193i.). Nem tekintette megfelelő közeledésnek a Kúria a H. T. 77. §• a) pontra alapított keresetével a magánúton való közeledés hiánya okából egyszer már eíu!asított házastársnak azt a magatartását, hogy a plébános útján hívta fel házastársát az életközösség folytatására, majd két tanúval két ízben megjelent kocsijával házastársáért s „kijöttem érted, gyere haza" szavakkal hívta őt fel az életközösség visszaállítására, azonban a bontóperben már kijelentette, hogy most már nem hajlandó házastársával kibékülni és együtt élni vele (IV. 1293.). A megfelelő formában történt visszahívás is csak akkor hatályos, ha a visszahívó fél olyan helyzetet teremt, hogy házastársa a visszatérés esetében az együttélést a házasság erkölcsi tartalmának megfelelően akadálytalanul és békésen folytathassa, meg kell tehát szüntetnie a visszahívó félnek a férji hűség iránt alapos gyanút keltő kapcsolatát <C. III. 8I8O£I93O.). A sérelem súlvossága nem okvetlenül zárja el a visszahívó felet attól, hogy házastársának bocsánatát kérve a házassági együttélés helyreállítását szorgalmazhassa. A visszahívó félnek az a magatartása, hogy gazdálkodó férjét oly időben hagyta el, mikor annak feleségére a legnagyobb szüksége lett volna és hogy távozását a férj megvetését kifejező módon okolta meg, nem tekintetett olyannak, ami a hékítő közeledés hatályát kizárta volna (C. III. 6193/1931.), még