Boda Gyula - Meszlény Artur (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog II. (Budapest, 1934)

86 — A házasság felbontása — lyeket a házasfelek egyéniségének, életviszonyainak, nevezetesen a felek társadalmi állásának, erkölcsi felfogásának, nevelésének és jellembeli tulajdonságainak figyelembe vételével is, a meggyanúsított csak az életközösség megszakításában megnyilatkozó tiltakozással háríthatott el magáról sikeresen (C. III. 1373/1982.), ha a férj nem védi meg feleségét mostoha fiának tiszteletlen kifakadásai ellen (V. 69., G. III. 3955/1931.), vagy a férj anyjának méltatlan támadásai ellen, jóllehet felesége erre őt felkérte (G. III. 5i82/1932.). Nem teszi jogossá a különélést a megfelelő védelem elmulasztása akkor, ha a feleség szeretetlen bánásmódja és nyiltan hangoztatott gyűlölete váltották ki a mostoha gyermekből a tiszteletlen magatartást (V. 69.). A lakóhely megválasztásának joga a férjet illeti (VII. 62.), aki azonban ezjt a jogot akként kell, hogy gyakorolja, hogy figyelembe kell vennie felesége méltányos ellenvetéseit is (C. III. 690/1981.). Ha a férjnek a feleségével bírt közös lakás elhagyására jogos, oka nem volt, a lakás megválasztásának joga alapján feleségétől méltányosan csak olyan lakásba való átköltözést követelheti meg, mely a zavartalan házasélet folytatására legalább is olyan mértékben alkalmas, mint amilyet az elhagyott háztartás biztosított. A szülei házban megfelelően berendezett lakásban lakó postatakarékpénztári altiszt még ideiglenesen sem követelheti feleségétől, hogy olyan helyre kövesse őt, ahol csak egy ágyat bérelt (VII. 277.). A vidéki asztalosmestert, aki feleségét és gyermekeit hátrahagyva csupán munkaszerzés céljából jön fel Budapestre s itt álláshoz jutva magához hivja családját, nem lehet olybá tekinteni, mint aki jogosulatlanul élt külön, mert az ipar folytatása céljából történt távozás nem számít jogosulatlan elhagyásnak (VI. 1215.). (Lásd idevágólag „A házastársi kötelesség megsértése" cim alatt alább közölt határozatokat is). Azonban nemcsak a távozó fél terhére állapítható meg a hűtlen elhagyás, hanem anfnak a félnek a terhére is, aki a közös lakásban maradt ugyan, de jogosulatlan magatartásával okot adott házastársának az eltávozásra (VII. 62.), pl. bútorainak kirakásával, különbeni agyonütéssel való fenyegetéssel kényszerítette házastársát a távozásra (VI. 728.), vagy beteg feleségének gondozását magától elhárítva, őt a fiához vitte és azután nem fogadta többé vissza (VI. 1298.), vagy azáltal kényszerítette a távozásra, hogy a vele rossz viszonyban álló anyósának a háztartásba leendő befogadását tervszerűen erőltette (VII. 62.). j A jogosan távozó fél terhére is megállapítható a hűtlen elhagyás, ha különélése később jogosulatlanná válik pl. azáltal, hogy a másik fél megfelelő békés közeledését jogos ok nélkül visszautasítja (VI. 1216., C. III- 429/1932.), vagy a visszatérést vagyoni juttatás feltételéhez kötve, azt követeli a visszahívó féltől, hogy vagyont