Boda Gyula - Meszlény Artur (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog II. (Budapest, 1934)

— A házasság érvénytelenítése 79 zasság megtámadására (G. III. 4705/1930., C. III. 3i5i/i93a.). Az állandó s imájr a házasságkötéskor fennállolt ily tehetetlenségnek a megállapítására a Pp. 669. és 670. §-ainak egybevetett rendelkezései értelmében a férjnek tanuk előtt tett az a beismerése sem elég, hogy közösülni nem tud, várni kell talán egy fél év múlva megerősödik és feleségének ugyancsak a tanuk előtt férje nőgyülöletére, nemi tartózkodására, félénkségérc és vele szemben tanúsított közönyére telt egyoldalú panasza sem valószínűsítheti az orvosszakértők vizsgálata alatt is kiderítetlenül maradt azt a tényt, hogy az alperes vele szemben nem rendelkezik azzal a sexualis képességgel, mely a virginális női nemi szervbe való behatolást tenné lehetővé (C. III. £705/1930.). Megtévesztés miatt a H. T. 55. §-a értelmében akkor támadható meg a házasság, ha a megtévesztés a másik házastársnak lényeges személyi tulajdonságára vonatkozott, ha a megtévesztést a másik házastárs tudva maga idézte elő s ha a megtévesztett fél a. házasságot különben nem kötötte volna meg (VI. 188., VII. 177., 296., 797., 823., C. III. 3o/|5/i932.). Az anyagi jog szerint a házasfél a házasságot, minden meglevő, vagy hiányzó olyan lényeges személyi tulajdonság alapján támadhatja meg, amelyről a házasfelek egyéniségére és életviszonyaira való teTdntettel, alaposan feltehető, hogy azok ismerete mellett a házasságot meg nem kötötte volna (VII. 296. — C. III. 113/1902.). A házasulandó feleket egymással szemben nyilt közlés kötelezettsége terheli a külsőleg nem észlelhető betegségeikre nézvé (VII. 177., C. III. 3o/(5/i932.). Az a házasulandó fél, aki elhallgatta a másik fél előtt, hogy a házasság megkötése előtt i4 évvel elmebaj miatt fiat héten át gyógykezelték és a kórházból javultan ugyan,, de nem gyógyultan bocsátották el: súlyosan megsérti a házasulókat terhelő közlési kötelezettséget s lényeges személyi tulajdonságára nézve tudva téveszti meg a másik felet, mert a házasság erkölcsi tartalmából következik, hogy a másik házastárs csak tudatosan mehet bele az egész életre szóló oly házasság megkötésébe, mellyel a másik házastársnál már fellépett elmebetegség előre ki nem számítható következményeit vállalja. Érvénytelennek nyilvánította ezek alapján a Kúria alzlt a házasságot, ahol a leánykorában már elmebeteg házastárson a házasság megkötése után hét évvel jelentkeztek az elmefjetegség tünetei (VII. 177.). Lényegileg azonos indokolással adott helyt a Kúria annak a Imegtámadási keresetnek, melyet a házastárs arra alapított, hogy házastársa, illetve annak az ő képviseletében eljárt édesanyja nem világosította fel őt arról, hogy házastársa csontgümőkór betegségben szenved (C. III. 3o/j5/i932.). Viszont elutasította a megtámadási keresetet, ami arra volt alapítva, hogy a feleségnek kiskorú gerincoszlop elferdülése van, ami