Boda Gyula - Meszlény Artur (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog II. (Budapest, 1934)

- Szerzői jog — 67 latlanul átvették, a kormányhatóság kitiltotta abból az indokból, mert a bitorló részére engedélyezett magyar lap rovására megtévesztette a közönségei. Nem hivatkozhat a bitorló arra sem sikerrel, hogy a kormányhatóság, illetve közigazgatási hatóság megadta az engedélyt a divatlapnak a bitorlás alá eső címen leendő megjelentetésére, mert nevezett hatóságok az engedély megadását csak közigazgatási szempontból vizsgálják, de nem abból a szempontból is, hogy az engedély nem sérti-e a magánjogot (C. I. göo/igSi.). Valamely arckép, vagy szoborképmás többszörösítéséhez, közzétételéhez, forgalombahozásához, vagy üzletszerű bemutatásához a Szjt. 64. és 65. §. 2. bek. helyes értelme szerint — abban az esetben, ha a megrendelő nem azonos az ábrázolt személlyel — az ábrázolt személy beleegyezése is szükséges. Aki az említett cselekményeket az ábrázolt személy beleegyezése nélkül, akár szándékosan, .akár gondatlanul véghezviszi a 18. §. értelmében bitorlás címén felelősségre vonható (C. I. 36i8/i93o.). Ugyanez a szabály áll a Szjt. 68. és 71. §§-ai értelmében & fényképekre is. A Szjt. 71. §-a 64- §-ra való utalással nem hivatkozik ugyan a 65. §. 2. bek.-re is, de mivel a fényképezés utján készült arckép védelme nem eshetik más szempont alá, mint az egyéb módon (festés, rajz, stb. utián) készített képmás, — ezért a 65. §. 2. bekezdését a fényképészeti művekre is- alkalmazni kell (C. 3618/ 1930.). A Szjt. 64- §-a szerint a nem üzletszerű célra való többszörösítéshez a 'megrendelőnek a szerző beleegyezése nélkül is joga van, erre a szabályra azonban nem hivatkozhatik az, aki a fényképet valamely napi eseményből kifolyóan hírlapban tette közzé, mert az ily közzététel üzletszerűnek tekintendő (VII. 289.). A fordításhoz való jog egységes, ha tehát valamely művet többen közösen fordítottak, az egyik fordítónak, illetve örökösének átruházó nyilatkozata elegendő a fordítás szerzői jogának megszerzéséhez. (VI. 929.). Francia mű magyar nyelvű fordítására, illetve kiadására vonatkozó ügyletnél, amelyet francia szerző örökösével magyar vállalat kötött, nem a francia, hanem a magyar jog alkalmazandó, mely szerint a fordítás védelmi ideje az új szerzői jogi törvény életbe lépése (1921. december 3i.) előtt az eredeti mű első megjelenésétől számított nyolc évig tartott (VI. 857.). Az új szerzői jogi törvény (i92i:LIV. t.-c.) a fordítási jog tekintetében — külön védelmi időtartamot nem állapít meg, tehát a fordítási Jogra is az új Szjt. 11. §:a irányadó, mely szerint a vódemli idő a szerző egész életére és a szerző halála után 5o évre terjed. Az új Szjt. 82. §-a szerint azonban az eredeti mű szerzője az új törvény szerint őt illető fordítási jogról csak azokra a fordításokra vonatkozó jogok sérelme nélkül rendelkezhetik, amely fordítások a tőrvény életbelépéséig jogosan jelentek meg, vagy amelyeknek