Boda Gyula - Meszlény Artur (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog II. (Budapest, 1934)

- Tévedés — 43 nyeges ingyenes előny származott rája (V. 72., 1102., mi, C. I. 1970/1930.). . A. megteveszlésnek nem kell aktív ténykedésben állama, elegendő, ha a fél a kellő felvilágosítás, vagy közlés elmulasztásával, vagy hallgatásával ejti, vagy hagyja meg tévedésben a másik felet (V. 62., VI. 775., G. VI. 4076/1931.). Ha mindkét fél ugyanabban a téves feltevésben kötötte megj a szerződóst ós a tévedés lényeges, úgy bármelyik fél a1 megtámadás további előfeltétele nélkül is, — megtámadhatja szerződési nyilatkozatát (VII. 791.). Az anyagi jogszabály szerint nem lehet szó megtámadás alapjául szolgáló tévedésről, ha az ügyleli fél részéről lehető volt az ügyleti nyilatkozat tételénél fontossággal bíró helyes tényállás felismerése és megállapítása a jogügyletek megkötésénél megkívánt gondosság kifejtése mellett (IV. ifah.), vagy ha a bár egyszerűbb félnek a vállalt kötelem felől életviszonyainál fogva és az értelmesség' kisebb fokát feltételezve is tájékozottnak kellett lennie (V. 1190.). A C. I. 1970/1930., C. I. 7250/1930. ósC. VI. 6oo3/i931. számú ítéletek is azért hatálytalanították tévedés címén az ügyletet, mert a fél hibáján kívül tévedett, tévedése tehát menthető ^it. (Az ellenkező határozatokat lásd JH. MD. I. 3i. old.) A V. 399. sz. alatt közölt kúriai határozat szerint is a fél saját tévedésének hátrányos következményeit csak annyiban hánthatja át arra, aki a tévedést annak idején fel sem ismerhette, amennyiben ez utóbbi a tévedés folytán ingyenes előnyhöz jutva, ténylegesen és alaktalanul gazdagodott; ha tehát a villamosvállalat az egyszerű földmíves fogyasztónak 8 hónapon át kisebb összesében számlázta az áramot, ez összegnek a normális árra való kiegészítését csak a fogyasztó' 'által tényleg! éjiért üzleti nyereség keretei között követelheti. Csak a lényeges tévedés szolgálhat a megtámadás aíapjául (V.. 71., VII. 637., C. I. 1970/1930., C. I. 5go8/i93i.). Lényegesnek minősítette a Kúria a tévedést, midőn harmadik személy az elszámolni nem tudó alkalmazott tisztviselő helyett az ügyészség vezetőivel és a felettes hatósággal folytatott tárgyalás alapján azért fizette be a pénztárba a hiányzó összeget, hogy a tisztviselő a 'bűnvádi eljárás következményei alól szabaduljon s csak az összeg lefizetése után szerzett tudomást arról, hogy az ügyészség az illető tisztviselő letartóztatását már elrendelte (C. VI. 6oo3/i93i.), vagy amikor az apa nem közölte a hozományt adó és a fia adósságait kifizető apóssal, hogy fiának kiskorúsága meg van hosszabbítva (V. 71.), vagy amikor az osztályos egyességet kötő felek az alapul szolgáló hagyaték értékét 200.000 koronára tették, holott annak akkori értéke 352.730 K. volt (C. I. 1970/1930.), vagy amikor az osztályos egyességet kötő felek a hagyaték mennyisége tekintetében azért tévedtek, mert azt