Boda Gyula - Meszlény Artur (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog II. (Budapest, 1934)

- Kényszer — 41 -eljárás megindításának kilátásba helyezése nem lekintetett jogebV Jiesnek s a fegyelmi eljárás elkerülése végetti lemondás nem hatálytalaníttatott, mert a (munkaadó a fegyelmi szabályzat alapján jogosítva volt alkalmazottja szolgálati ténykedésének megvizsgálása vé,gett a fegyelmi eljárás elrendelésére. (VI. 1093.)A nem alaptalan bűnvádi feljelentésre megindult eljárás során kötött megegyezést a jogellenesség hiánya miatt szintén nem •érvénytelenítette a Kúria (C. II. 1072/1932.). A bírói jogsegély igénybevételének kilátásba helyezése rendszerint szintén nem alkalmas a kényszert előidéző fenyegetés megállapítására (IV. in4.)- Nem hatálytalanította a Kúria azt a jognyilatkozatot, amelyet a végrehajtást szenvedő csak azért állított ki, mert a végrehajtató különben nem volt hajlandó a kitűzött árverés megtartásától elállani (VI. 1080.), viszont más esetben megállapította a Kúria a lelki kényszert, amikor a végrehajtást szenvedő csak a megtámadott jognyilatkozat aláírásával tudta kieszközölni a kitűzött árverés elhalasztását (VI. 1182.). A Budapesti Tábla is hatálytalanította a kényszeregyességi adós superquota megállapodását, amit az azért kötött meg, mert hitelezője azzal fenyegette, hogy különben végrehajtási joga alapján üzletét le fogja záratni (IV. ni4- B. T.). A házasság felbontásába való beleegyezésnek a nő részéből a vagyoni igények rendezésétől történt függővé tétele akkor sem tekintetett kényszernek, amikor a férjet a nő vagyoni igényeinek rendezésénél egyedül az a cél vezette, hogy az általa tűrhetetlennek tartott házassági köteléktől minden áron megszabadulhasson, mert ez a belső indok a fizikai és lelki kényszerhez megkívánt - szaoad1 akaratelhatározást gátló, vagy kizáró s a másik fél valamely jogellenes magatartására, vagy fenyegetésére visszavezethető körülmény fennforgása nélkül a kényszer fogalmát nem állapítja meg (VII. 176.). A veszekedés közben a férj által használt azt a fenyegetést, hogy agyonlövi feleségét és tönkreteszi családját, ha felesége nem mond le gyermekéről, a Kúria önmagában véve nem tekintette ugyan olyan fenyegetésnek, amely a feleség szabad akarat-elhatározását kizárná, de figyelemmel azokra a kísérő körülményekre, hogy a fenyegetések és hosszú időn át tartó megismétlődő veszekedések a feleséget előző nap annyira önkívületbe hozták, hqgy az ablakból le akart ugrani s hogy másnap a házastársaknaík a közjegyző előtti hosszú együttléte kétségtelenül emlékeztette a feleséget az előző napi fenyegetésekre és veszekedésekre, — megállapította a Kúria, hogy a feleség lelki kényszer alatt mondott le gyermekéről (c. ni. 474/1930.). Nem tekintetett a fél szabad akaratelhatározását kizáró fenyegetésnek az örökhagyó azon kijelentése, hogy ha az örökösei nem fogadják el a végkielégítésül felajánlott ingatlanokat, úgy eladja azokat és örökösei semmit sem fognak örökölni (G. I. 3444/i93o.)„