Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

— A házastársi kötelesség megsértése — 73 80. §. a) pontja alapján akkor is érvényesíthető, ha az elhagyott fél előzetesen bírói visszahívást bocsáttatott ki. miután a visszahívásban rejlő lemondás és megbocsátás a visszahívás utáni különélésre nem vonatkozik (I. 14.). Az együttélést megszakító házasfél nem érvényesítheti a H. T. 80. §. a) pontja alapján a különélést, még akkor sem, hogyha arra a másik fél magatartása kényszerítette, miután ilyen esetben bontóokul nem a különélés, hanem a házastársnak azt előidéző magatartása szolgál (II. 1585, III. 608.). Ennek a distinctiónak főként a bontóok elévülése kérdésében van gyakorlati jelentősége, amelyről alább emlékezünk meg. Azon a címen, hogy a házastársat lopás miatt börtönre ítélték, nincs helye bontásnak mindaddig, amíg a büntető ítélet csak a bűnösség kérdésében emelkedett jogerőre, de a minősítés és a büntetés még nem jogerős (III. 828.). A házastársi kötelesség megsértése csak szándékos cselekménnyel történhetik ugyan, de bizonyos mulasztási cselekmények is jelenthetik a házastársi kötelezettség szándékos és súlyos megsértését pl. ha az anya a segélyre és állandó gondozásra szoruló csecsemővel szemben általában, — a beteg csecsemővel szemben pedig különösen is kifejtendő szükséges és kellő anyai gondosságot szándékosan elmulasztotta, különösen amikor olyan nagyfokú volt a gondosság hiánya, hogy a mulasztó előre láthatta mulasztásának következményeit (II. 1583.). I Másfelől szándékos és súlyos kötelességsértésnek is csak azokat a cselekményeket tekinti a bírói gyakorlat, amelyek az azt elkövető fél terhére beszámíthatók. Ebből a szempontból különös súlyt helyez annak elbírálására, hogy az elkövetett cselekmény nem volt-e menthető ténykedés (IV. 912, C. 7793/ 1927.). így nem számította be a Kúria a jogos ok nélkül kiutasított asszony terhére, hogy senkinek nevezte férjét (III. 747.), vagy azt, hogy7 a hűtlenség miatt felháborodott fél illette sértő kifejezésekkel házastársát (III. 883, C. 4171 1929.), sőt ilyen esetben a tettlegességet is menthetőnek tekintette (I. 270, IV. 1016, C. 2981 1928. Ellenkező I. 1289, C. 4257/1928.). Menthetőnek tekintette a súlyos betegségben támasz nélkül elhagyott asszonynak a férje ellen tett büntető feljelentését (III. 804. C. 4171/ 1929.) a női önérzetében sértett feleség által a férj nyilvános szidalmazását (C. 2884 1926.), vagy a feleségnek azt az eljárását, hogy a házassági hűség ellen vétő és nyilvános szóbeszédre alkalmat adó férjet, aki idegen nőnek már házassági Ígéretet is tett, nem engedte be gyermekük meglátogatása végett a lakásába (C. 7793.'i927.). Menthetőnek tekintette, hogy a magára hagyott feleség idegenek és gyermekeik előtt több ízben stricinek nevezte és sértő kitételekkel illette a férjét, aki gyanús