Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

74 — A házasság felbontása — környezetben élt s akivel szemben a Védekezésül használt kijelentések csak a tényeknek megfelelő fogalmi megjelölések voltak (IV. 665.). Viszont nem tekintette menthetőnek a hűtlenséget, amit az asszony létfenntartása végett azért követett el, mert férje nem gondoskodott róla (I. 204.) s nem tekintette menthetőnek a feleségnek minden gondozás, segély és támogatás nélkül hagyását azon okból, hogy az anyós a kötelességeit azelőtt is súlyosan megsértő férjet kiutasította a közös lakásból (III. 827.). b) Viszonylagosság. A házastársi kötelességek szándékos és súlyos megsértése csak akkor szolgálhat okul a házasság felbontására, ha a bíróság a házasfelek egyéniségének és életviszonyainak mérlegelése alapján arról győződik meg, hogy a felhozott okok miatt a házassági viszony a felek között annyira fel van dúlva, hogy emiatt! a bontást kérő félre a további életközösség elviselhetetlenné vált (I. 670, II. 626.). Ennek elbírálásánál figyelemmel van a Kúria a felek erkölcsi felfogására, társadalmi állására, nevelésére, egyéniségére^ jellembeli tulajdonságára, eddigi életükre, arra a körülményre, hogy a felek már évek óta különváltan élnek, hogy azonos terímészetü és súlyú cselekményekben kölcsönösen vétkesek-e (I. 670, III. 266, 340, 949, IV. 831.), valamint arra is, vájjon a bontás; okául felhozott cselekményt nem-e éppen a bontást kérő fél idézte elő (C. 2981/1928.), vagy nem éppen a bontást kérő fél cselekménye idézte-e elő a felek között beállott erkölcsi ellentéteket, amelyek aztán a bontást kérőre elviselhetetlenné tették a házasságot (IV. 802.). Ennek megfelelően nem tekintette az életközösség továbbfolytatását elviselhetetlennek az olyan felek között, akik kölcsönösen hűtlenséget követtek el egymással szemben (II. 957, 1526, III. 266, IV. 223.), vagy akinek egyike hűtlenséget a másika pedig alantas s a hűség tekintetében is alapos aggály keltésére alkalmas magaviseletet tanúsított (pl. nő létére idegen férfiakkal korcsmázott) (I. 670, III. 949.). Nem bontotta fel a házasságot, a hűtlen házastárs tettleges bántalmazása miatt (I. 270, C. 2981/1928. Ellenkező I. 1289, C. 4257/1928.). Nem bontotta fel a házasságot, amikor folytonosan növekvő civakodások, veszekedések és a feleség részéről a házassági tartozás teljesítésének megtagadása idefén a férj egy ízben idegen nőt fogadott a lakáson, egyébként azonban megállapítási nyert, hogy mind a két házasfél derék, jóravaló, kifogástalan és kötelességtudó, s amikor mindkettőjüknek gyermekeik iránt érzett szeretete valószínűvé tette a kiengesztelődés lehetőségét (III. 340.),