Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

— A tiltott ügylet fogalma és esetei — 23 s a felek akarata csupán az árkülönbözet megszerzésére irányult (I. 544, II. 569, IV. 442, 960.). Nem állapította meg azonban a Kúria a tőzsdejáték fennforgását — tényleges szállításra vonatkozó szerződési célzat esetén — annak dacára sem, hogy a meg>bizott minden fedezet nélkül nyitott számlát a megbízónak, hogy erre a számlára az eladásból befolyt összegeken felül más beifizetés nem történt s hogy az összeköttetés ideje alatt természetben egyetlen értékpapír átvétel sem történt (I. 105.). Az a körülmény, hogy a lebonyolító fél csak mint hitelnyújtó és mint adásvételi megbízott, nem pedig mint eladó, illetve mint vevő szerepelt, a tőzsdejáték fennforgása ellen mutató adatként vétetett figyelembe (III. 587.); a IV. 925. sz. alatt közölt határozat nem tekinti a tőzsdei árkülönbözetre irányuló ügyletet sem tiltott, sem érvénytelen ügyletnek, hanem szerencsejátéknak,, ami a naturális kötelmek közé tartozik, a társaskörök között a hazárdjáték továbbfolyását biztosító jogügyletet (III. 1250.), a hazárdjáték vezetésére létesített szolgálati viszonyt (I. 351.), az engedélyezett bookmaker-iroda létesítése és fenntartása végett létesített társas szerződés azonban nem minősíttetett annak, miután az ilyen iroda engedélyezve van (C. 7855/1928.), az. ilyen iroda által létesített fogadás sem ütközik] tilalomba, akkor sem, ha a másik fél nem üzletszerüleg foglalkozik a fogadással; de a fogadásból eredő követelés csak naturális obligátio s bírói úton nem érvényesíthető (IV. 814.); a nem engedélyezett fogadási iroda fogadása azonban tiltott ügylet (IV. 814.), a hitelező kijátszására kötött vagyonátruházást annak a félnek a részéről is, akire a vagyonátruházás ellenérték fizetése mellett történt (I. 122, 810, 1192, D. T, 1291, C. 8190/1927, II. 408. B. T., III. 770, IV. 559.), feltéve, hogy az illető rosszhiszemű volt. Közelrokonok közötti átruházásnál vélelmezi a gyakorlat ezt a rosszhiszeműséget, igy pl. a gyermekre (I. 122.), a sógorra (I. 810.) történt vagyonátruházásnál. A hitelezők kijátszására kötött átruházásnál á vagyonátvevő nem hivatkozhatik a sortartás kifogására sem (II. 1678.). Ezek a jogelvek a P. H. T. legújabb kötetébe 758. sorszám alatt a következő szövegezéssel nyertek beiktatást: Közeli rokonok között létesült olyan jogügyletről, amellyel a hitelező elől az akkor mát fönállott követelésének kielégítési alapját vonják el, azi kell vélelmezni, hogy az ügylet a hitelező kijátszása céljából létesült. A hitelező kijátszására irányuló jogügyleteknél pedig közömbös, hogy azt visszteherrel, vagy anélkül kötötték-e meg. A jóerkölcsökbe ütközőnek tekinti a gyakorlat az örökösödési szerződés kijátszását célzó vagyonátruházást, szintén arra való tekintet nélkül, hogy visszterhes volt-e az (III. 770.),