Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

— Biztosítási szerződésen alapuló stb. pénztartozás — 241 követelések érvényesítése azonban nem tartozik bírói útra (IV. 582.). A biztosító magánvállalatokra vonatkozó pénzügyi szabályozás tárgyában Magyarország és Románia közt létrejött és a 7934/1924. M. E. sz. rendelettel életbe léptetett egyezmény I. fej. 2. cikke szerint a Csonka-Magyarországon működő biztosító magánvállalatok által az 1921. évi december1 hó 31. napjia előtt kötött és Romániához csatolt területekre eső életbiztosítási szerződések akár magyar, vagy osztrák koronára, akár leura szóltak, az u. n. román állományba tartoznak, ha a biztosított állandó lakóhelye úgy 1918. évi október hó 31. napján, mint 1921. évi december hó 31-én Romániához csatolt területen volt. S amennyiben az érdekelt magyar biztosító társaság román állományát az egyezmény értelmében átruházta, az egyezmény 16. cikke értelmében az átruházásnak a román kormány illetékes hatósága által történt jóváhagyása a magyar magánvállalatot1 a román állományhoz tartozó biztosítottakkal szemben fennálló összes kötelezettségei alól mentesíti. Nem érinti a fenti rendelkezések alá eső biztosítási szerződésnek az u. n. román állományba tartozását az a körülmény, hogy a biztosított a kötvényben kikötötte, hogy a biztosító társaság a pénz értékcsökkenése esetén is a teljes biztosítási összeget tartozik megfizetni (IV. 1025.). Ki van zárva az átértékelésből az egyesületi tagsági jog1viszonyon alapuló s a biztosítási szerződéshez lényegileg hasonló természetű pénztartozás átértékelése is, pl. a Vasutak Takarék és Segélyszövetkezetével szemben a tagsági jogviszonyból eredőleg támasztott követelések akkor is, ha a kérdéses szövetkezet közönséges magánjogi temetkezési egyletnek minősíttetnének (II. iooi.),a Magántisztviselők Országos Nyugdíjegyesületének munkaképtelenségi járuléka (II. 1002.), az Országos Szinészegyesületi nyugdíj (III. 1377.), a Posta Segélyző és Nyugdíjpótló Egyesületétől járó nyugdíjpótlékok (IV. 401.). Az 1928.XII. tc. életbelépte előtti határozatok: A bírói gyakorlat szerint a KT. 453—463. §§. rendelkezései alá eső biztosító vállalatok ellen a biztosítási ügyletből támasztott követelések azért nem valorizálhatok, mert ezen vállalatok díjtartalékaikat a KT-ben meghatározott módon tartoznak elhelyezni, az így elhelyezett díjtartalékok pedig a pénzromlás következtében nagymérvű értékcsökkenést szenvedtek; a KT. fenti rendelkezései alá nem tartozó Rendőrségi Nyugdíjpótló és Segélyző egyesülettől járó nyugdíjpótlék átértékelése tehát nincs kizárva, miután ez az egyesület megmenthette vagyonát az elértéktelenedéstől (I. 661.). Nincs helye a kárbiztosítóval szemben fennálló követeilés át972.). Dr. Boda : Magénjogi döntvénylár 1Ő