Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

242 — Átértékelés — értékelésének, ha az általános biztosítási feltételekben a biztosító elhárította magától az átértékelést (I. 303.). e) Készpénzóvadék. A készpénzóvadékon alapuló pénztartozás akkor van kizárva az átértékelésből, ha az adós kimutatja, hogy az óvadék összegét állandóan készpénzben készen tartotta, vagy úgy helyezte el, hogy az átértékelésből a törvény értelmében kizárt pénz követelése keletkezeit (III. 37, 543, 635.). Mentesül tehát az óvadéktartó az átértékelés alól, ha az óvadékot pénzintézetnél nyitott folyószámlára íizette le (III. 37.), vagy ha az ővadékvevő káptalan az óvadékot a káptalan alapítványi pénztárában helyezte el és nem használta fel (III. 636.). 'Ha azonban az óvadéktartó felhasználta az óvadékot, pl. jelzálog! kölcsöntartozásának törlesztésére, vagy építkezésre, vagy egyéb célokra fordította, átértékelten kell azt visszafizetnie (II. 659, III. 635.) s felelős az óvadéknak a pénz felülbélyegzése folytán beállott csökkenéséért is (II. 1461.). A III. 37, 543, 635. sz. alatt közölt határozatok a törvénnyel egyezően akként értelmezték a készpénzóvadék átértékelését kizáró jogszabályt, hogy a kizáró, feltételek fennforgását az adósnak kell kimutatnia, a Budapesti Tábla II. 1635. sz- alatt közölt határozata szerint azonban a valorizációs törvény idevágó rendelkezése az átértékelés alól kivett követelések felsorolásán felül nem kívánt változtatni e követelések jogi minőségén és az abból eredő jogkövetkezményeken s az idevágó 7. bekezdés rendelkezése csak annak megfontolásán alapszik, hogy az esetek legtöbbjében a felek megállapodása módot nyújt az óvadék felhasználására és annak értékálló módon való elhelyezésére — az átértékelést kizáró feltételek bizonyítása tehát csak akkor esik az óvadékvevő terhére, ha az óvadék felhasználására jogosító megállapodása van, ilyen megállapodás hiányában azonban — az óvadék jogi minőségéből kifolyólag — az óvadékot letevő köteles bizonyítani az óvadék tényleges felhasználását és a felhasználás módját. A Kúria III. 543. sz. alatt közölt határozata »adott esetben« az óvadékvevő alperesre rótta a bizonyítási kötelezettséget; az alapul fekvő adott eset szerint pedig az óvadékvevő külön megállapodással fel volt jogosítva az óvadék felhasználására. A IV. 117. sz. alatt közölt kúriai határozat a fenti kérdések érintése nélkül rótta az óvadékvevőre a bizonyítás kötelezettségét. 1 í |j| Más szabályok alkalmazandók az átértékelésnél, ha nem az óvadék visszafizetéséről, hanem arról van szó, hogy az óvadékadó tartozik-e az elértéktelenedett és így célját be nem töltő