Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

— A jogügylet általában 19 A rosszhiszemű szerzővel egyenlő elbánás alá esik az is", aki gondatlansággal jár el abban a tekintetben, hogy a szándékolt jogügylet harmadik személy jogos igényét jogtalanul meg ne sértse, vagyis aki a jogügylet megkötésénél e tekintetben nem fejtette ki azt a gondosságot, ami az adott viszonyok között az élet felfogása szerint rendes embertől elvárható volt (IV. 902.Q. Valamely ügylet jogi minősitése nem az ügylet elnevezésétől, hanem annak tartalmától függ (L 1406, Sz. T., 1862, 1885, II. 720, 1486, 1490,,IV. 689.). Kétség esetén azt kell a felek akaratának tartani, ami tekintettel az eset körülményeire és az életfelfogásra, a méltányosságnak leginkább megfelel (II. 720, IV. 689.). A nyilatkozat nem a felek által használt kifejezések betűszerinti értelme, hanem a felek igazi szándéka szerint birálandó el (IV. 689.). Aki az ügylettől való »elállás« kifejezést használja, de kárkövetelését is felszámítja, azt nem lehet az ügylettől elállottnak tekinteni (I. 1175.), vagy aki az építkezésnek közös haszonra és veszteségre való folytatásában állapodott meg a másik féllel, nem tagadhatja meg a haszon kiadását azon a címen, hogy ez az iparhatósággal és a kö-/önséggel szemben az ő alkalmazottjaként szerepelt, mert a felek egymásközötti jogviszonya szempontjából a köztük létesült szerződés az irányadó és közömbös, hogy jogviszonyuk kifelé milyen formában volt feltüntetve (III. 353.). A szerződéskötés után átadott pénzösszeg nem tekinthető foglalónak akkor sem, ha a felek azt annak címezték is (I, 566.) s nem tekinthető annak a felek által foglalónak címezett, de a szerződés tartalma szerint e minőséggel nem bíró teljesítés sem (I. 912, 1861.). A kötbér1 jellegét sem érinti, hogy azt a felek kártérítésnek nevezték (III. 656.). Amikor a fél az 1917-ben kötött vállalkozási szerződésben minden utólagos áremeléstől, kártérítéstől és megtérítéstől elállott, a szerződésnek ez a rendelkezése nem szolgált akadályul a vállalati összeg átértékelésének, mivel a szerződéskötéskor a felek nem is gondolhattak a korona értékének olyan katasztrofális romlására, ami utóbb bekövetkezett (III. 180.). Amikor a felek a vasút körében előállható összes kárért részletes felsorolással rótták az egyik fél terhére a felelősséget, bár odatették, hogy minden »egyéb okbók beálló veszély is ezt a felet terheli, a kikötést a Kúria úgy értelmezte, hogy a felek csak a vasúti üzemben előfordulható eshetőségekre gondoltak, nem pedig a háború által okozott károsodásra (I. 340.). Az egyik fél terhére súlyos jogvesztést tartalmazó kikötésnek világosnak kell lermie, hogy arra a másik féí jogot alapíthasson (II. 484.). 2*