Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

— Utólagos átértékelés — 231 kelhetők, minden egyes adós irányában külön-külön bírálandók el (III. 964.). Helye van a névértékben való teljesítésset már megszánt pénztartozás átértékelésének elsősorban akkor, ha a hitelező jogfenntartással fogadta el a teljesítést. A jogfenntartást a gyakorlat konkludens tényekből is megállapítja, pl. abból, hogy a hitelező úgy nyilatkozik, hogy mit ér ő most ezzel a pénzzel, inkább a hadirokkantaknak adja, amit meg is tesz (II. 1463.), vagy abból, hogy azt írja az adósnak, miszerint becsapottnak érzi magát^ bár később elszámolja a küldött összeget az adós tartozására és visszaadja neki a kötelezvényt (IV. 830.). A névértékbeni teljesítésnek jogfenntartás nélkül történt elfogadásával megszűnt pénztartozás is átértékelhető akkor, ha a teljesítés elfogadása 1919. I. 1. után, de 1923. VII. 1. előtt történt s az átértékelés elmaradása a hitelező tönkrejutását okozta és indokolatlan előnnyel járt az adóira (IV. 723.). A tönkrejutás fogalmát a gyakorlat relative a hitelező előző vagyoni helyzetéhez viszonyítva bírálja el s megállapítja a tönkrejutást, ha maradt ugyan némi vagyona, vagy keresete a hitelezőnek, ez azonban előző vagyoni helyzetéhez képest igen csekély (III. 1000, IV. 11.). Az átértékelés elmaradása és a hitelező, tönkrejutása között okozati összefüggésnek kell lenni s ha pl. a hitelező tönkrejutását nem az eladott vagyontárgy vételárának névértékben történt kifizetése, hanem maga az eladás ténye okozta, pl. ha az eladás folytán tönkrement hitelező a vételár 900/0-át jó pénzben kapta meg (IV. 723.), vagy ha későbbi vállalkozásaiban veszítette el a vételárat (IV. 876.), nincs helye utólagos átértékelésnek. A IV. 10. sz. alatt közölt kúriai határozat azonban tágabban értelmezte az okozati összefüggést s helyt adott az utólagos átértékelésnek akkor is, ha a hitelező nem egyedül a peresített követelésnek névértékben történt felvétele, hanem egyéb követeléseinek át nem értékelése miatt is ment tönkére s a III. 1000. sz. alatt közölt kúriai határozat is helyt adott az átértékelésnek, midőn a békebeli 80.000 korona vagyonnal rendelkező hitelező 30.000 koronás, névértékben visszafizetett kölcsönének átértékelését kérte s igazolta, hogy azért ment tönkre, mert a 30.000 korona elértéktelenedésén felül maradt 50.000 korona vagyona hadikölcsönjegyzéssel veszett el. Hogy indokolatlan előnnyel járt-e az adósra az átértékelés elmaradása, ezt a gyakorlat már abból a körülményből megállapítja, hogy az adós lényegesen csökkent értékű, pl. i/4-nél is kevesebbet érő koronával egyenlítette ki tartozását (III. 1000.). Ha nem volt megállapítható, hogy a hitelező a névértékbeni teljesítés folytán ment tönkre, nem szolgálhat alapul az át-