Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

— A teljesítés módja — 221 Átértékelés esetén a bírói Ítélet a nehéz gazdasági viszo nyokra tekintettel hosszabb teljesítési határidőt szabhat és részletfizetést is engedélyezhet (I. 96.), ez a jogszabály azonban csak a valorizációs törvény értelmében indított átértékelési perekben nyerhet alkalmazást s egyébként a Pp. 397. §. szerint a bíróság részletfizetést csak a másik fél hozzájárulásával engedélyezhet (IV. 787.). A tartozás átértékelésére, valamint a kamat-teljesítésre vonatkozó határozatokat alább, az »Atértékelés« és a »Kamat« címei alatt külön ismertetjük. Aki a tejesítést megtagadta, az a másik fél elállása után már hiába ajánlja fel ismét a szerződésszerű teljesítést (I. 1754.} s arra, hogy a másik fél a teljesítés megtagadása esetén külön elállási nyilatkozatot tegyen, nincs szükség (I. 1176.). Pénzteljesítésnél nem elegendő az egyszerű felajánlás: bírói letétbe kell helyezni az el nem fogadott összeget, hogy az fizetés hatályával bírjon (I. 860.). A bírói letétbe helyezéssel való teljesítésre vonatkozó határozatokat alább a Bírói letét cím alatt ismertetjük. A hitelező részletfizetést általában nem tartozik elfogadni. A pénzromlás idejében azonban a kárenyhítési kötelezettség alapján számos itélet állapította meg pénzkötelemnél a részletfizetés elfogadásának kötelezettségét (I. 420, 1112, 2060, III. 181, 277. C. 1322/1928.). A végrehajtási eljárás alatti részletfizetés elfogadásának kötelezettségét állapítja meg az I. 1042. sz. alatt közölt Kúriai határozat. A kár-csökkentés elvéből folyik, hogy az iparos, akinek visszatartott szerszámait a kiadásra kötelezett csak részben szolgáltatja vissza, nem tagadhatja meg ennek a részleges teljesítésnek elfogadását sem (II. 286.). Egységes adásvételi ügyletnél, ahol a részteljesítés a vétellel elérni Trivánt gazdasági cél megvalósítására nem alkalmas s emiatt a teljesítés nem osztható meg — a vevő nem tartozik részteljesítést elfogadni. A váltó-adás csak akkor tekinthető fizetésnek, ha az kifejezetten fizetés gyanánt adatott (I. 160.). Nem tekinti fizetésnek a gyakorlat az adós váltójának leszámítolását sem, ha a hitelező a beváltásra kötelezettségben marad (II. 48.). Az a körülmény, hogy a búza-vételárral tartozó adós csak a hitelező által leszámítolt fedezeti váltó lejárta után fizette ki a