Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

218 — A teljesítés általában — szolgáltatást elfogadja — ezzel a teljesítéssel is megszűnik a kötelem (IV. 62, 992.). A tényleges átvétel azonban még nem jelent elfogadást akkor, ha a felajánlott szolgáltatás meg nem felelő voltáról a tényállás felismeréséhez szükséges idő alatt a hitelező értesíti az adóst, de ha az adós nyomban az átvételkor felismerte, hogy a szolgáltatás eltér a kiköttől és mégis elfogadta azt, — az utólagbs kifogásolás nem ad jogot más szolgáltatás követelésére (III. 448.). Ha az adós készpénz helyett a tartozás teljes összegét nem fedező betétkönyvet küld s a hitelező erre nem nyilatkozik, azt vissza sem küldi, hanem az adós ellen fennálló követelésére lefoglaltatja — úgy tekintendő, mint aki a betétkönyv értéke erejéig a szolgáltatást teljesítés gyanánt elfogadta (C. 7586/1928.). Megtörténhetik, hogy bírói ítélet kötelezi az adóst a kikötőttői eltérő szolgáltatásra olyankor, amikor a szolgáltatás nem alkalmas arra, hogy bíróilag kikényszeríttessék. Pl. színdarab előadására nem kötelezte a Kúria az adóst — csak kártérítést ítél meg terhére (I. 658.). Az adósnak nemcsak azt kell szolgáltatni, amivel tartozik^ hanem ügyelnie kell, hogy annak a kezéhez szolgáltasson, aki jogosult arra A perbeli meghatalmazott, ha az egyúttal nem ügyvéd, nincs jogosítva a per tárgyának felvételére (I. 811.), a perenkivüli ügyben megbízott ügyvéd szintén nem jogosult pénzfelvételre (I. 1483. Üft.), aki tehát annak kezéhez fizet, az ismételt szabályos teljesítéssel tartozik. A tartozás lefoglalása esetén a lefoglalt tartozás adósa nem teljesítheti a végrehajtást szenvedő hitelező által a foglalás előtt adott, de a foglalásig nem teljesített rendelkezéseket s ha mégis teljesíti — ez nem szünteti meg a kötelmet. (I. 305.). Az engedményezett követelés nem szűnik meg azáltal, hogy a nem fizető adós helyett az engedményező teljesít; ilyenkor az engedményező érvényesítheti az adós ellen a követelést (II. 1677.). 6. A. teljesítés elszámolása. Ha az adós fizetése elégtelen az összes tartozások rendezésére, azt elsősorban a költségre, azután a lejárt kamatra, végül a tőkére kell elszámolni (II. 90, IV. 25.). Az adósnak ettől eltérő rendelkezése hatálytalan (C. 6475/ 1926.). Ha azonban a hitelező a tőkére számolja el az összeget s arról az adóst értesíti, utóbb már nincsen jogosítva a részfizetést a kamatokra elszámolni (C. 6475/1926.).