Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

160 — A tulajdon szerzése — átruházandó dolog birtoka nem az átruházó fél, hanem harmadik személynél van, a követelési jog átruházása is elegendő (III. 570.). A szerző az átruházott dolog tulajdonát abban az esetben is megszerzi, ha a dolog nem volt az átruházó tulajdona, kivéve, ha a szerző ingyenesen szerezte meg a dolgot vagy ha rosszhiszemű volt, vagy ha a dolog birtokát a tulajdonostól erőszakkal, fenyegetéssel, vagy egyébként beleegyezése ellenére, jogtalanul vonták el. Ez utóbbi esetben is megszerzi azonban a dolog tulajdonát a jóhiszemű visszterhes szerző akkor, ha a dolgot közárverésen vagy olyan személyektől vette, akik az ilyen dolgok elárusításával foglalkoznak, vagy ha olyan helyen és időben vásárolta azokat meg, ahol és amikor efféle dolgokat árusítani szoktak (I. 564.). Nem tekinthető jóhiszemű szerzőnek az a fél, aki közjegyzői felhatalmazással nem rendelkező házastárstól a másik házastárs olyan dolgait vásárolja meg, amelyeknek eladásához közjegyzői meghatalmazásra lett volna szükség. Az egyik házastárs nevére telekkönyvezett ingatlant azonban megveheti a jóhiszemű szerző anélkül, hogy a telekkönyvi állapottal szemben kutatnia kellene a közszerzeményi igény fennállását (I. 567, 863, II. 639.). A kereskedőtől történt vételnél a jóhiszemű vevő nemcsak akkor szerzi meg a tulajdonjogot, ha a dolgot nyílt üzletében árusította a kereskedő, hanem akkor is, ha azt a kereskedő bár nem nyílt üzletében, de üzleti körében adta el és át (I. 505.). Nem alkalmazhatók a tulajdonostól történt jóhiszemű szerzés fenti szabályai azokra az esetekre, ahol külön jogszabály ellenkezően rendelkezik, pl. a Mackensen hadseregbeli tárgyak vételére, amelyekre nyílt kereskedelmi üzletből történt szerzés sem ad tulajdonjogot a jóhiszemű szerzőnek sem (I. 286, III. 929, IV. 748.). Ha az ingatlan szerzője tudja, hogy a tulajdonos bár csak telekkönyvön kívül előzőleg másra ruházta át az ingatlant, bár ez az átruházás telekkönyvben feltüntetve nem lett, a szerző nem hivatkozhatik a telekkönyvre (C. 3258/1926.), miután a telekkönyv csak annak a szerzőnek nyújt védelmet, aki nemcsak a szerzéskor, hanem a telekkönyvi beadvány benyújtásakor is jóhiszemű volt (II. 1489.). A jóhiszemű fél egyébként a telekkönyvön kivüli tulajdonostól is érvényesen vásárolhat (I. 341, 615, 899, 1670, 1790, 2058, II. 711, 828, IV. 288, 487, C. 3898/1928., C. 8635/1929.). Ezeket az itt felhívott határozatokat az Adásvétel címe alatt ismertetjük. A közárverésen való vételnek is jóhiszemünek kell lenni (IV. 526.), miután nincs oly jogszabály, amely a bírói árverésen való vétel esetében a vevőre nézve kivételt állapítana meg azon általános jogszabály alól, hogy a jogok szerzésére irányuló jogügyleteknél a szerző jóhiszeműsége kívántatik meg, hogy a rossz-