Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

118 — Rokonság — iránti perrel kapcsolja össze, s ha a bíróság a H. T. 54. §. e) pontja alapján érvénytelennek nyilvánítja a házasságot azért, mert az asszony a házasság megkötésekor mástól teherben volt és a férj erről nem tudott, — miután ezt a házasságot érvénytelenné nyilvánítás folytán ugy kell tekinteni, mintha meg sem kötötték volna, — a házassági perben hozott Ítélet szükségképen maga után vonja a gyermek származásának törvénytelenségét is. (IV. 780.). A IV. 888. sz. alatt közölt határozat a H. T. 54. §. e) pontja alapján hozott érvénytelenítési Ítéletnek csak az esetben tulajdonít ilyen hatályt, ha az érvénytelenítési perben hozott ítélet hivatalból is figyelembe vette azokat a tényeket és bizonyítékokat, amelyek a felek részéről a kereseti kérelem alapjául felhozott okok megítélésére befolynak és ha a házassági perekben kötelező nyomozási elv és egyéb perjogi biztosítékok alkalmazása által az anyagi igazság érvényesülésének minden eszköze kihasználtatott a perben. Ha tehát az érvénytelenítési perben hozott itélet az ellenfél beismerésére volt alapítva, a gyermek törvénytelen származásának megállapítására irányuló későbbi perben a születés törvényességének kérdését a házasság érvénytelenítése iránt lefolytatott per eredményétől függetlenül kell elbírálni. A megtámadás jogát a férj halálesetre szóló intézkedésekkel sem ruházhatja át másra (II. 628.). A férj halála után harmadik személyek, így tehát az örökösök is csak a perbenálló felek között — és nem mindenkivel szemben — való joghatállyal gyakorolhatják a megtámadás jogát,, amely esetben azonban a Pp. XII. címében szabályozott különleges eljárás nem nyer alkalmazást (IV. 465.). Az örökösök igy is csak akkor támadhatják meg az örökhagyó gyermekének törvényességét, ha az örökhagyó nem tudott a gyermek születéséről, vagy ha akadályozva volt a szükséges törvényes lépésének megtételében (I. 783, 1630, III. 577, 1295, C. 6874/1927.)-. A holttányilvánított apa vélelmezett elhalálozási ideje után évekkel született gyermek törvényességét, — ha a holttányilvánított apa házastársa nem kötött ujabb házasságot, s így a korábbi házasság jogilag megszűntnek nem tekinthető — sem támadhatják meg az örökösök, mert az elhalálozás csak vélelem és megtörténhetik, hogy a holttányilvánított még él, sőt megtörténhetik az is, hogy a gyermeket sajátjának ismeri el (IV. 465.). A házasság jogi fennállása alatt született gyermek törvényessége csak akkor támadható meg sikerrel, ha bebizonyítást nyer, hogy a gyermek fogamzásának idején a házastársak nemi érintkezése ki volt zárva, vagy egyébként nyilvánvalóan lehetetlen, hogy a gvermek a férjtől származott volna (I. 573, 1629, III. 1294, 1427.). Ehhez nem elegendő egymagában annak iga-