Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

- Születés törvényességének megtámadása — 119 zolása, hogy a házastársak évek óta különéltek (I. 1629, III. 1294.). Amikor azonban a házasság egyhavi házasélet után engesztelhetetlen gvülölet miatt bontatott fel és a nő más férfivel lépett közös háztartásra, ezekből a körülményekből már megállapította a Kúria, hogy a nemi érintkezés lehetősége a házastársak között ki volt zárva (I. 573.). A vérvizsgálat az orvostudomány mai állása mellett nem alkalmas bizonyíték a származás eredetének igazolására (III. 776.). A házasság jogi fennállása alatti születés törvényességére vonatkozó vélelem lerontására nem fogadta el a Kúria a holttányilvánító ítéletet, amelyben a férj elhalálozása évekkel a lehető fogantatási idő előtti napban állapíttatott meg (III. 577, IV. 465.^. A nőnek az a beismerése, hogy a gyermek idegen férfitől származik, önmagában még bizonyítékul sem szolgál a törvényes vélelemmel szemben (III. 577.). Ha azonban egyéb bizonyítékok is vannak, az anya bíróság előtti és bíróságon kívüli beismerése egyaránt bizonyítékul szolgálhat (IV. 294.). A 182—300 napban megállapított fogamzási időbe eső nemi érintkezés esetén, a 208-ik napon éretten és életképesen született gyermeknek a férjtől való származása kérdésében a Kúria nem engedte meg annak bizonyítását, hogy az csak a 208-ik napot megelőző abban az időben foganhatott, amikor a házastársak nemi érintkezése ki volt zárva (II. 1465.). Máskor azonban, midőn a perben bizonyítást nyer, hogy a gyermek legalább 280 napi terhesség után született, megállapította a Kúria, hogy az nem származik a férjtől, akivel a nő a fogamzási időn belül csak egy ízben s csak hat hónappal a gyermek születése előtt érintkezett (III. 832.). Ez utóbbi jogszabályt a P. H. T. 739. sz. elvi határozata akként szövegezte, hogy: A származás törvényessége megtámadható, ha a férj a gyermek születése napjától visszafelé számított /S2i. naptól a 300. napig terjedő fogantatási idő alatt közösült ugyan a feleségévet, de ez ebben az időben mástól már terhes állapotban volt. Ha a férj a gyermeket elismerte, azt kell vélelmezni, hogy az tőle származik (II. 1586, III. 948.). Az utólagos házasság) törvényesítő hatályával szemben sincs ugyan a férj elzárva attól, hogy a gvermek törvényességét megtámadja, de ha a gyermek születése után közokiratban ismerte el azt magáénak, mindaddig, amíg ennek az elismerésnek a joghatálya megtámadva nincsen, nem bizonyíthatja, hogy a fogantatás idejében az anyával nem érintkezett (II. 728, 1527, III. 1205, IV. 756.). Ilyen közokirati elismerést jelent elsősorban a gyermeknek az anyakönyvben a férj nevére való íratása (II. 1527.), de megtörténhetik a köz-