Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

Keresetlevél 93 A felperesek eredeti kereseti kérelmüket a felek között fennálló társas jogviszonyra alapították, a per során előadott előkészítő iratukban azonban kereseti kérelmük megalapozására az alperes fizetési ígéretére is hivatkoznak. A fellebbezési bíróság az alperest egyedül ezen az utóbbi jogalapon marasztalván, alperes alaki jogszabály sértését panaszolja és azt vitatja, hogy a fellebbezési bíróság ezzel a döntésével a felperesek kereseti kérelmén túl terjeszkedett. A Kúria a következő indokolással utasítja el ezt a panaszt: Való ugyan, hogy a Pp. 394. §-ában és az ezzel összefüggő 503., 505., 541. és 784. §-okban kifejezésre jutó rendelkezési elv értelmében a bíróság a felek kérelmén túl nem terjeszkedhetik, mégsincs alapja az alperes ama felülvizsgálati támadásának, hogy a jelen perben a felperes nem alapítván marasztalási kérelmét az alperes fizetési ígéretére, a fellebbezési bíróság megsértette az idézett szakaszokban körülírt rendelkezési elvet, amidőn ítéleti döntését az alperes fizetési ígéretére alapította. A felperesek kereseti igényük alapjául tettek ugyan a per során, de már a keresetlevélben is oly tényállításokat, melyek szerint a kereseti igény az alperes és a felperesek jogelődje között fennállott társas viszonyból származik, a felperesek azonban kereseti követelésüket nem kizárólag társasági tagságukra alapították. A felperesek ugyanis előkészítő iratukban kifejezetten az alperes fizetési ígéretére hivatkoztak és a felperesek személyes és eskü alatti kihallgatása alkalmával is az alperes ily tartalmú külön kötelezettségvállalását vitatták, amiből következik, hogy kereseti alapként az alperes önálló kötelezettségvállalásának jogcímét kívánták érvényesíteni, amelynek csupán előzménye volt a fennállott közkereseti jogviszony. (XIV. 978.) Örökösök perbevonása a hagyatéki eljárás befejezése előtt. Az örökhagyó hitelezője nem köteles bevárni a hagyatéki eljárás befejezését, hanem követelésének érvényesítése végett az örökösök igényének a hagyatéki eljárás útján való elrendezése előtt is felléphet. Annak a körülménynek, hogy az örökhagyó hagyatékára vonatkozóan az örökösödési igények hagyatéki eljárás útján még elrendezést nem nyertek, az állandóan követett bírói gyakorlat szerint — (42. sz. T. ü. h.) — a hitelező jogára csak az a hatása van, hogy utóbbi köteles perbeidézni mindazokat, akik a hagyatékra a per folyamatbatétele idejében végrendeleti, vagy törvényes öröklés címén örökösödési igényt támaszthattak, vala-