Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

92 Keresetiével R. V. laptulajdonos kezéhez", a keresetlevél szövegében pedig a Sz. M.-t a R. V. szerkesztésében és kiadásában megjelenő képes hetilapnak nevezte. A felperes tehát a Sz. M. című időszaki lapnak a tulajdonosát (kiadóját) akarta perbe vonni, aki azonban — amint utóbb kiderült — nem a kiadásért a St. 17. §-a értelmében személyesen felelős R. V., hanem a Familia Kiadó részvénytársaság, amely jogi személyt a felperes a tévedés felismerése után a Sz. M. című lap tulajdonosaként perbe is vonta. Minthogy ezek szerint a felperes a Sz. M. című időszaki lap kiadójának (tulajdonosának) személyére vonatkozó tévedése következtében olyan személy ellen indított keresetet, aki nem a nevezett lapnak tulajdonosa ugyan, de akinek megvan a perbeli jogképessége, sem a Pp. 180. §-ának 6. pontjában meghatározott, sem pedig más, hivatalból figyelembe veendő pergátló körülmény esete nem forog fenn. (XV. 493.) Román megszállás idején benyújtott keresetlevél alaki kellékei. Abban a kérdésben, hogy a kereset semmisége a román jogszabályok értelmében fennáll-e, vagy sem, a m. kir. minisztérium 8220/1940. M. E. számú rendeletének rendelkezései érvényesülnek s így azok tartalmából kell kiindulni. Az idézett rendelet 13. §-a szerint a visszacsatolt területen az 1940. évi augusztus hó 30. napján hatályban volt jogszabályoknak megfelelő keresetlevelet abból az okból, hogy az a magyar jog szabályainak nem felel meg, visszautasítani nem lehet. Ebből a rendelkezésből okszerűen következik, hogy amennyiben a keresetlevél a román jogszabályoknak nem felel meg, de a magyar jogszabályoknak megfelel, a kereset visszautasításának ugyancsak nincs helye. Mivel azonban nincs oly magyar jogszabály, amelynél fogva a keresetlevél bélyegzés hiányában visszautasítandó, az egyébként a magyar jog szabályainak megfelelő kereset megsemmisítéséről szó nem lehet. (XV. 1007.) Kereset jogalapjának minősítése. A felperes keresetének a tartalmát a Pp. 129. §-ának 3. pontja értelmében a bíróság állapítja meg, ebben pedig nem a felperesnek, hanem a bíróságnak a jogi felfogása irányadó. (XV. 15.) A keresettel támasztott igénynek a tények alapján való jogi minősítése a bíróság feladata, amiből következik, hogy két perben fennforgó jogazonosság kérdésének elbírálásánál közömbös, hogy a felperes a keresetbe vitt jogot miképen minősíti. (XVI. 432.)