Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

B) Képviselet változása. A meghatalmazás megszűnése. A Pp. 107. §-ának helyes értelme szerint a meghatalmazás megszűnése az ellenféllel szemben, ha a perben az ügyvédi képviselet kötelező, az új ügyvéd vallásának közlésével csak akkor válik hatályossá, ha vele a meghatalmazás megszűnése is közöltetett. Ennélfogva, ha való is az, hogy a perviteli meghatalmazás visszavonás, vagy felmondás folytán megszűnt, az ellenféllel szemben a közlés elmaradása folytán nem hatályos. (XV. 309.) Magával az ügyvéd vallásával a korábbi ügyvéd részére adott meghatalmazás nem szűnik meg, hanem ahhoz az ügyvéd felmondása, vagy a megbízó részéről a meghatalmazás visszavonása szükséges. Es a meghatalmazásnak felmondás vagy visszavonás folytán történt megszűnése új ügyvéd vallása esetén is a Pp. 107. §-ának helyes értelme szerint csak akkor válik a perbeli ellenféllel szemben hatályossá, ha vele az új ügyvéd vallása mellett a megszűnés is közöltetik. Nincs olyan jogszabály, hogy a Pp. 109. §-a szerinti többes képviselet különböző időkben adott megbízás alapján csak abban az esetben keletkezhetik, ha a megbízó a későbbi meghatalmazásban az együttes képviseletre kijefezetten utal. (XV. 405.) V. FEJEZET Szegénységi jog A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 99. számú polgári döntvénye. A szegénységi jogon perlő félnek ugyancsak a szegénységi jogban részesített ellenfelét teljesítési határidő meghatározásával kötelezni kell arra, hogy megtérítse mindazokat a költségeket, amelyeket az államkincstár a szegényjogos pernyertes fél helyett a Pp. 113. §-ának a 4. pontja értelmében előlegezett. Az indokolásból: A Pp. 120. §-a szerint: „A Pp. 113. § 4. pontjában említett azokat a költségeket, amelyek fizetése alól a szegény fél egyelőre fel volt mentve, az ellenféltől kell behajtani, ha ezt a perköltség megfizetésében elmarasztalták. Erre nézve a bíróság határozatában (424. §) megfelelően intézkedik. Egyebekben a behajtást rendelet szabályozza." A törvény most idézett parancsoló rendelkezése nem enged eltérő értelmezést abban a kérdésben, hogy a bíróság a végítéletében, valamint az olyan határozatában,