Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

Szegénységi jog 87 amely az eljárást előtte befejezi (424. §), a szegény fél helyett az államkincstár által előlegezett költségnek a perköltség viselésére kötelezett ellenféltől leendő behajtása céljából éppen úgy hivatalból köteles intézkedni, mint ahogy hivatalból rendelkezik a pernyertes fél javára az őt megillető perköltség megtérítése iránt is. Kétségtelen ugyanis, hogy az a költség, amelyet a szegénységi jogban részesített fél helyett a per folyamán az államkincstár előlegezett, ugyancsak a per költségei közé tartozik, minthogy az említett előlegezés ténye nem a költség jogi természetében, hanem csupán a megtérítésre jogosult személyében okoz változást. A törvény kötelező rendelkezése mellett súlytalan az, hogy a perköltségben marasztalt ellenfél részesült-e ugyancsak szegénységi jogban. A neki megadott szegénységi joggal járó kedvezmények a Pp. 113. § 1—4. pontjában tüzetesen meg vannak jelölve. Az idézett § 4. pontja alapján az ellenfélnek járó kedvezmény tehát értelmezés útján nem terjeszthető ki az ellenérdekű fél oldalán felmerült, de az államkincstár által előlegezett költségrész viselése alól való mentesítésre is, egyedül abból az okból, mert ezt az államkincstár előlegezte. Az eljárást befejező határozatban tehát a bíróságnak az államkincstár érdekeinek a megóvása céljából intézkednie kell aziránt, hogy úgy a peresfelek közt fennálló viszonyban, mint az államkincstár irányában is lezárja azt a kérdést, hogy az előlegezett költségnek a megtérítésére a peresfelek melyike köteles. A Pp. 120. §-ának a második bekezdésében felvett az a rendelkezés, hogy a bíróság határozatában (424. §) „megfelelően" intézkedik, nem ad közelebbi útmutatást arra, hogy a bíróság a megtérítés kötelezettségét megállapító rendelkezésében köteles-e meghatározni egyúttal a teljesítés határidejét is. Ezzel szemben azonban a Pp. 397. és 418. §-ai szerint a bíróságnak a határozatában megállapított kötelezettség teljesítésére hivatalból határidőt kell szabnia. Ettől eltérő rendelkezést az előbb idézett 120. §-nak második bekezdése alapján kibocsátott 29.200— 1923.1. M. számú rendelet sem tartalmaz, amely egyébként is csak a bírósági irodának az előlegezett költség behajtása körül követendő eljárását szabályozza. A teljesítési határidő megszabásának a kérdésében tehát a Pp. 397. és 418. §-ában foglalt rendelkezést kell alkalmazni. Végül kiemeli a jogegységi tanács, hogy a bíróság határozata törvénynél fogva lévén végrehajtható, ézt a határozatban külön rendelkezésként kimondani nem kell. (XIV. 904.)