Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

176 Perköltség zandók, ezek szerint pedig a vesztes fél a nyertes fél költségének megtérítésében elmarasztalandó. Ennek a szabálynak az alkalmazását amiatt, mert a felek képviselői a kiegészítendő végítélet kihirdetésénél jelen voltak és így nyomban kérhették volna a kiegészítést, mellőzni nem lehet, mert a perrendtartás az ítélet kihirdetése után a feleknek felszólalási jogot nem biztosít. Ezért kötelezte a Kúria az alperest a kiegészítési eljárás költségeinek a megfizetésére. (XIV. 981.) Perköltségek kölcsönös megszüntetése. A kártérítési perben a m. kir. Kúria az alperes kártérítési kötelezettségét közbenszóló ítélettel állapította meg. A közbenszóló ítélet után az összegszerűség kérdésében tovább folytatott tárgyaláson kiderült, hogy a felperesnek tényleges kára nem volt, miért is a fellebbezési bíróság a felperes keresetét érdemben elutasította és őt az összes per- és fellebbezési költség megfizetésére kötelezte. A m. kir. Kúria a perköltségekre vonatkozó rendelkezést megváltoztatja és a per összes költségeit a felek között kölcsönösen megszünteti. Indokolás: Az alperes a jogerős közbenszóló ítélet meghozataláig a perben vesztesnek tekintendő, az addig felmerült költségek tehát a Pp. 430. §-a értelmében őt terhelik, habár az ügyben nyertes is lett. Ez a költség és a vesztes felperest terhelő további per- és fellebbezési költség azonban egymást kiegyenlíteni alkalmasak, ezért a költségeknek kölcsönös megszüntetése a Pp. 430., 508. és 543. §-ai alapján indokolt. (XV. 37.) A házasságvédői díj a Te. 55. §-a értelmében a perköltséggel egy tekintet alá esik, a perköltségnek a Pp. 426. §-a alapján történt megszüntetése esetében tehát a házasságvédői díjat a felek nem egyetemlegesen, hanem egyenlő arányban tartoznak viselni. (XIV. 11.) Az 1881 :LX. tc. 98. §-ának a perköltségek kölcsönös megszüntetésére vonatkozó rendelkezése nemcsak az elsőbírói, hanem mindhárom fokú eljárás költségeire is alkalmazandó abban az esetben, ha a foglaláskor a fennforgó körülményekből azt lehetett a végrehajtatónak jóhiszeműleg vélelmezni, hogy a lefoglalt tárgyak a végrehajtást szenvedő tulajdonai. (XV. 411.) XVII. FEJEZET Mulasztás. Határidő A törvényszéki eljárásban az érdemleges tárgyalás folytatására kitűzött határnapról az ügyfél szabályszerűen megidézett