Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

Perköltség 175 rendelet 55. §-ának rendelkezése folytán nem esik a védettséggel járó korlátozások alá. Mivel pedig a behajtandó költségkövetelésre nézve ezt az elsőbíróság végzésének a fentiek szerint jogerős rendelkezésével kimondotta, ezzel a rendelkezéssel az alapul szolgáló végzések végrehajtható okiratokká váltak. (XIV. 362.) Az 5000/1937. M. E. r. 55. §-ának második bekezdésében olyan per- és más eljárási költségekről van szó, amelyek már a rendelet életbeléptekor (1937 július 17) fennállottak, de amelyekben a marasztalás 1932 március 31-e után hozott határozattal történt, mert csak ilyen költségre vonatkozhatik az a rendelkezés, hogy a rendelet hatályba lépésétől számított három év alatt kell utólagos részletekben megfizetni. Egyébként az 5000/1937. M. E. r. 55. §-a első bekezdése értelmében az ellenfél ügyvédjének kezéhez fizetendő költség — ha abban a felet 1932. évi március hó 31. napja után hozott határozattal marasztalták — nem esik a védettséggel járó korlátozások alá. Így alaptalan az amiatt tett panasz is, hogy a költségben marasztalás nem három évi határidő mellett és negyedévi utólagos részletekben történt. (XV. 766.) Részköltség. A vesztes felperesek a pernek mind a három fokán felmerült költségek viselésére a Pp. 425., 508. és 543. §-ai alapján lennének kötelezendők. Minthogy azonban az alperes a felülvizsgálati eljárásban, illetőleg a feloldás után következő perszakban olyan új előadás (Te. 32. §) és bizonyítás alapján lett nyertes, amelyet már korábban is érvényesíthetett volna, ezért a m. kir. Kúria a költségeknek erre az eljárási szakra eső részét a Pp. 508. §-ának második bekezdése értelmében az alperes terhére rótta a felpereseket a perköltség csupán egy részének megfizetésére kötelezte. (XV. 312.) Kiegészítő eljárás költsége. A fellebbezési bíróság a kártérítési perben hozott végítéletét elmulasztotta előzetesen végrehajthatónak nyilvánítani. Ezt a mulasztását a felperes kérelmére hozott kiegészítő ítéletben pótolja, azonban a kiegészítő eljárás költségét a felperes és a marasztalt alperes között kölcsönösen megszüntette. A Kúria a kiegészítő ítéletnek ezt a rendelkezését megváltoztatja és az alperest a kiegészítési eljárással felmerült költség megfizetésére is kötelezi a következő indokolással: A kiegészítő ítéletnek a költségre vonatkozó rendelkezése eljárási szabályt sért, mert a Pp. 409. §-a értelmében a kiegészítési eljárás költségére alkalmazandó 408. § szerint a kiegészítés elrendelése esetén a költség viselésére nézve az általános szabályok alkalma-