Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

174 Perköltség részére együttesen megítélt elsőbírósági és fellebbezési eljárási költségből mily összeg illeti meg az I. r. alperest. (XV. 944.) Védett gazdaadósnak költségben marasztalása. Védett gazdaadós perében a bíróság a perköltségek felől akként határozott, hogy ezek a költségek a hitelező követelésének járulékaiként kezeltessenek. A pernyertes felperes kielégítési végrehajtást kér a költségek erejéig. A másodbíróság elutasítja a kérelmet. Álláspontja szerint e költségkövetelés behajtása végett azért nem lehetett a végrehajtást elrendelni, mert a végrehajtási kérelem alapjául szolgáló végzésekben a bíróság ezeket a költségeket a végrehajtást szenvedő terhére csak megállapította, de azok megfizetésére az adóst végrehajtás terhével nem kötelezte, amiből következik, hogy ezek a bírói határozatok nem végrehajtható közokiratok. A m. kir. Kúria megállapítja, hogy ez az álláspont téves. Indokok: Igaz ugyan, hogy az alapul szolgáló végzésekben az eljárt bíróságok a végrehajtást szenvedőt nem kötelezték a terhére megállapított költségek megfizetésére, hanem akként rendelkeztek, hogy ezek a költségek a „K-i takarékpénztár egyesület" követelésének járulékaiként kezeltessenek (10.000/1935. M. E. sz. rendelet 22. §-ának ötödik bekezdése), ami valóban annyit jelent, hogy az így megállapított költségeket az adóson nem lehet a hitelező követelésétől elkülönítve behajtani, hanem azokat az adós a követelés kiegyenlítésére vonatkozó gazdavédelmi rendelkezések szerint tartozik kiegyenlíteni. Ámde a 10.000/1935. M. E. sz. rendeletet követően hatályba lépett 5000/1937. M. E. sz. rendelet 55. §-a azokat a perköltségeket és más eljárási költségeket (tehát nyilván a gazdavédelmet szolgáló eljárások során felmerült költségeket is), amelyeket a gazdaadós az 1912:LIV. tc. 18. §-a s illetőleg az ennek helyébe lépett 1937:IV. tc. 106. §-a szerint az ellenfél ügyvédjének kezéhez köteles fizetni, kiveszi az eddig érvényben volt szabályok alól s kimondja, hogy ezek a költségek nem esnek a védettséggel járó korlátozások alá, annyiban, amennyiben a bíróság a gazdaadóst 1932 március 31. napját követően hozott határozattal marasztalta. Ez pedig azt jelenti, hogy a 10.000/1935. M. E. számú rendelet 22. §-ának ötödik bekezdése értelmében a gazdaadós terhére csupán tartozásának járulékaként megállapított ilyen költségkövetelés is végrehajthatóvá s az alaptartozástól elkülönítve is behajthatóvá válik, ha a végrehajtást elrendelő bíróság a 16.200/1933. M. E. számú rendelet 13. §-a szerint eljárva kimondja, hogy az ilyen költségkövetelés az 5000/1937. M. E. sz.