Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

130 Érdemleges tárgyalás a következő indokolással utasítja el a panaszt: Nem jöhet figyelembe a felpereseknek a dr. F. M. tanú vallomását illetően a Pp. 299. § 4. pontjára alapított panasza, mert a most nevezett tanú kihallgatását a felmentés megadására jogosult felperesek kérték s a tanú csupán a felperesek által bizonyítani kívánt kérdésekre hallgattatott ki; a tanú ennélfogva a vallomástételt a fent idézett törvényes rendelkezés értelmében nem lévén jogosult megtagadni, a kihallgatása előtt való figyelmeztetés elmaradása és a tanú vallomásának figyelembevétele miatt a felperesek jogszabálysértést annál kevésbbé panaszolhatnak, mert az elsőbíróság sérelmesnek vitatott említett mulasztása miatt abban az eljárásban fel nem szólaltak. (Pp. 223. és 500. §.) (C. P. VI. 1720/1939.) A per kimerítő tárgyalásának fogalma. A Pp.-nek a bíróság pervezető tevékenységét szabályozó 224. és 225. §-ait nem lehet akként értelmezni, hogy a bíróság — különösen az ügyvédi képviseletben részesülő felek részére — az általuk egyáltalán fel nem hozott és a perben vitás kérdés eldöntésénél az anyagi jog alkalmazásához nem feltótlenül szükséges olyan tények után nyomozzon, amelyek érvényesítése a fél szabad tetszésétől függ. (XV. 259.) A H. T. 80. § a) pontjára alapított perben az alperes mind az első, mind a fellebbezési bíróság előtt személyesen járt el és a kereseti tényállításokat személyes meghallgatása rendjén tagadta. Az alperes perrendszerű védelmét csak felülvizsgálati kórelmében fejtette ki. Ezekre való tekintettel a ténymegállapító fellebbezési bíróság a Pp. 225. §-a értelmében, de a Pp. 670. §-ában foglalt jogszabálynál fogva is a bontásra irányuló kereseti tényállítások valóságát körültekintő gondossággal lett volna köteles megállapítani. (C. P. III. 5686/1939.) Nincs olyan jogszabály, amely a bíróság kötelességévé tenné, hogy abban az esetben, amikor a kereset két vagy több ténybeli vagy jogi alapra van fektetve és a bíróság már ezek egyike alapján teljesíthetőnek találja a kereseti kérelmet, a kereset további ténybeli vagy jogi alapjait is elbírálja. (C. P. V. 255/1941.) A Pp. 233. §-a értelmében az egyesítés nem kötelező, hanem a célszerűséghez képest a bíróság belátásától függ; hasonlóképpen az egyesítés megszüntetése is bírói belátástól függ <XV. 536.)